Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
a szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 595 is.2 4 Ezzel az utazással kapcsolatban a Külügyminisztérium 1922. április 3-án a következő véleményt jegyezte fel : »Politikai tekintetben nincs észrevétel az ellen, hogy gazdasági összeköttetéseink Oroszországgal, illetve oda irányuló kivitelünk Lengyelországon keresztül, lengyel közvetítés igénybevétele által kíséreltessen meg«.2 5 A Külügyminisztérium tehát politikai szempontból nem emelt kifogást a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolat létesítése ellen. Célszerűnek tartotta azonban, hogy ezek a kapcsolatok egyelőre ne közvetlenül, hanem Lengyelország közvetítésével jöjjenek létre. Hogy a Külügyminisztériumnak nem volt elvi kifogása a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok létesítésére vonatkozóan, azt bizonyítja egy másik okmány is, amelyben 1922. június 16-án a Külügyminisztérium közli, hogy »nincs kifogása az ellen, hogy a Eutura és oroszországi szövetkezetek között üzleti összeköttetés meginduljon«.2 6 A szovjet kereskedelmi képviselettel folytatott tárgyalások eredményeként Eenyő Miksa megállapította egyrészt, hogy Szovjet-Oroszország részéről megvan minden hajlandóság a Magyarországgal való kereskedelmi kapcsolatok felvételére, másrészt, hogy érdeklődik a magyar iparcikkek vásárlása iránt és hajlandó nyersanyagokat szállítani. A berlini tárgyalásokról szóló, a Külügyminisztérium irattárában elfekvő iratok közül több is bizonyítja, hogy magyar részről is elismerték a Szovjetunió őszinte szándékát a kereskedelmi kapcsolatok létesítésére. A Berlinben folytatott megbeszélések egy részén Litvinov helyettes külügyi népbiztos is részt vett és többek között a következőket jelentette ki : »Kétségtelen, hogy Anglia azon országok közül, amelyek a gazdasági válság folytán Oroszországgal új kapcsolatokat kénytelenek létesíteni, az elsők között lesz, és ha Magyarország ésszerű útra tér, úgy Oroszország nem zárkózik el, hogy kapuit megnyissa.«2 7 Hasonló szellemben nyilatkozott 1922-ben Csicserin külügyi népbiztos is, akit a GyOSz képviselői felkerestek berlini tartózkodásakor. Az erről a tárgyalásról szóló beszámolóban dr. Koffler Károly, a Magyar Ásványolajipari Szövetség ügyvezető igazgatója, többek között a következőket jelenti a· Külügyminisztériumnak : »Az orosz külügyi népbiztos közölte, hogy az orosz kormány részéről a berlini nagykövetnek teljes felhatalmazása van arra, hogy a magyar kormánnyal gazdasági természetű megállapodásokat köthessen.«2 8 Koffler tárgyalt Berlinben Kraszinnal, a Szovjetunió külkereskedelmi népbiztosával is. Erről a tárgyalásról azt jelenti,· hogy »a Szovjetunió nem ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarországon kereskedelmi képviseletet létesítsen, mert tisztában van azzal, hogy egy ilyen követelés megnehezítené a kereskedelmi kapcsolatok felvételét«.2 9 Ez azt bizonyítja, hogy a szovjet kormány legilletékesebb képviselői, figyelembe véve a magyar kormány jellegét, még bizonyos engedményekre is hajlandók voltak. Ε kijelentéseken kívül a szovjet kormány konkrét bizonyítékát is szolgáltatta annak, hogy Magyarországgal a kereskedelmi kapcsolatokat hajlandó felvenni. 24 O. L. Küm. gazd. pol. 1922. 112 — 55728. 25 Uo. 26 M. M. I. Küm. res. pol. 1924. 400. 27 M. M. I. Küm. Orosz-magyar gazdasági kapcsolatok. 1922. júl. 25. 28 O. L. Küm. gazd. pol. 1922. 118-114853. 29 Uo.
