Századok – 1955

Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588

-590 búzás józsef A Magyar Gyáripar 1922. szeptember 1-i száma megállapítja, bogy »mezőgazdasági gyáraink közül többen speciálisan orosz típusú mezőgazdasági gépeket gyártottak és évek folyamán sok millió értékű ilyen gyártmányt helyeztek el a régi Oroszoiszág déli, mezőgazdasági szempontból elsősorban jelentős területein«. A lap rámutat arra is, hogy nemcsak mezőgazdasági gépek exportja szempontjából jelentős az orosz piac, hanem »különösen általános gépekben és cikkekben, fémárukban, lámpákban és izzólámpákban stb. szintén számottevő« volt Magyarország kivitele.5 Amikor a Monarchia széthullása után a magyar gazdasági élet további fejlődésének alapkérdése Magyarország iparosodása, a magyar gépipar megteremtése volt, a Szovjetunióval való rendszeres kapcsolat állandó elhelyezési piacot és ennek következtében jelentős ipari fejlődést biztosított volna. Az ipar fejlődése pedig nagymértékben csökkentette volna az ország gazdasági függőségét a nyugat-európai országokkal, elsősorban Németországgal szemben. A Szovjet-Oroszországgal való gazdasági kapcsolat a behozatal szempontjából elsősorban azért lett volna fontos, mert a szovjetországból importált nyersanyag a magyar ipar nyersanyagszükségletének jelentős részét állandóan, megbízható módon biztosíthatta volna. Ezáltal csökkent volna a függőség a nyugat-európai országoktól, ahonnan legfontosabb nyersanyagainkat másodkézből, a világpiaci áron felül kellett megvásárolnunk. 2. A második ok, amiért a magyar uralkodó osztályok a Szovjet-Oroszországgal való kapcsolatok kiépítését akarták, az volt, hogy — az intervenciós háborúban aratott győzelem eredményeként — a szovjetállam nemzetközi helyzete megszilárdult. A szovjet rendszer gyengesége és ingatagsága iránt táplált remények a magyar uralkodó osztályok részéről is szertefoszlottak. A szovjet kormány megdöntéséről, a szovjet rendszer megbuktatásáról szóló tervek hiú ábrándnak bizonyultak és ezt a magyar uralkodó osztályoknak is tudomásul kellett venniök. Az 1920-as évek elején Szovjet-Oroszország gazdasági és külpolitikai elszigeteltsége kezdett megszűnni. Ahogy Lertin megállapította : »vitathatatlanul, létrejött az erők bizonyos egyensúlya,. . . egyrészt a polgári társadalom, az egész nemzetközi burzsoázia, másrészt Szovjet-Oroszország között«.6 A' szovjetállam sikeresen törte át a gazdasági blokádot, majd később az aranyblokádot és létrejöttek azok a feltételek, amelyek lehetővé tették számára, hogy a vezető imperialista országokkal rendszeres gazdasági kapcsolatokat építsen ki. Anglia már 1920 márciusában kijelentette, hogy hajlandó orosz szövetkezeti delegációval kereskedelmi tárgyalásokat folytatni. A szovjet szövetkezetek központjának nevében 1920-ban létrejöttek az első megállapodások Szovjet-Oroszország és a kapitalista országok között : először Svédországgal, majd Dániával. Szovjet-Oroszország 1920-ban békeszerződést kötött a balti államokkal és Finnországgal, amit kereskedelmi szerződések megkötése is követett. Ennek eredményeként Szovjet-Oroszország bekapcsolódott a Balti-tenger hajóforgalmába és a nemzetközi áruforgalomba. Szovjet-Oroszországnak a kapitalista országokhoz való viszonyában fordulópontot jelentett az 1921. március 16-án Angliával kötött kereskedelmi megállapodás, amely megnyitotta a kereskedelmi megállapodások egész sorát Szovjet-Oroszország és a kapitalista országok között : 1921-ben Anglián 6 Magyar Gyáripar 1922. 21 — 22. sz. nov. 1. Oroszország és a magyar gyáripar. 6 Lenin Művei. 32. k. 514. 1.