Századok – 1955

Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551

586 •wellmann imee feljegyzései, máj. 26., ápr. 28., máj. 2. Az állami adóteher súlyossága, executio Kolosvári—Óvári, II 1. 469. 1., V/l. 598., 606. 1. és az országgyűlési gravamenek.' A földesúri joghatóság jelentőségének kellő kidomborítása az eddigi jobbágyságtörténeti irodalomból teljesen hiányzik. Még az úriszék működéséről is csak általánosságok voltak olvashatók, amíg — jórészt az Országos Levéltár úriszéki munkaközösségének eredményeire támaszkodva — Eckhart Ferenc (A földesúri büntetőbíráskodás a XVI — XVII. században, Bpest, Akad. Kiadó, 1954) a megelőző korszak úriszéki működését konkrét vonásokkal meg nem rajzolta. Még sokkal kevésbé vizsgálta az eddigi kutatás azt a kérdést, hogy a feudális földbirtokos, különösen a nagybirtokos, milyen nagy mértékben gyakorolta az államigazgatás körébe tartozó funkciókat jobbágyai fölött, s mennyire igyekezett birtoka határain sorompót állítani minden kívülről, főleg a Habsburg-kormányzat részéről jövő beavatkozás elé. Jellemző e tekintetben az 1723 : 63. tc., melynek bevezetése, 1 — 4. és 22. §-a semmi rendkívüli dolgot nem talál abban, hogy a földesurak saját gazdatisztjeik útján szedetik be az állami adót, s amely a 7. §-ban szükségesnek tartja kimondani, hogy az uradalmak a megyéknek a katonaság elhelyezését, a hadiadó kivetését és az előfogatokat illető rendelkezéseit elfogadják, végrehajtsák ill. foganatosítani engedjék. (Hasonló adatot hoz Ember, i. m. 13—15. 1.). Hogy egy-egy nagybirtok valóságos állam volt az államban, s a megyétől szinte függetlenül csaknem szuverén jurisdictiót gyakorolt jobbágyai fölött, arra nézve jellemző adatok találhatók a Wellmann, Tanulmányok 204. 1. 161. és 162. jegyzetében idézett iratokban. V. ö. Berzeviczy, i. h. 153. 1., Acsády, 367. 1. A földesúri adó beszedése az állami előtt : II. József 1770-i útinaplója, jún. 9. Parasztok megbírságolása úriszéki ítélet nélkül: Kolosvári—Óvári, V/l. 632. 1. A földközössóg bomlásáról Varga János: A földközösség megerősödése és bomlása a 18. században. Tanulmányok 29 — 47. 1., Pach Zs. P., 164—168. 1. Falusi önkormányzat, falusi bíró:Kolosvári-Óvári, IV 1. 866 — 869. 1., V/l. 675-680. 1., H/l. 436. 1., V/l. 600., 612., 614. 1., a jobbágyszökésről I. 444 — 445., 460—461. 1., Szabó István: A parasztfalu önkormányzatának válsága az újkorban. Tanulmányok a magyar parasztság történetéből (Bpest, Athenaeum, 1948), 274—310.1., Iványi Emma, Tanulmányok, 103—113.1. A parasztság három kategóriája s ezek földrajzi elterjedése : Lukács Zs., i. m. Kiegészítőlég az észak-keleti vármegyékre nézve II. József 1770-i úti feljegyzései : máj. 31. (»müssen sie alle tag mit allem ihrem Vieh robotten : das ist entsetzlich. Sie müssen vor ihre Felder taglöhner anzunehmen« ), jún. 4., jún. 9. (»sie müssen dreymal die wochen mit allem Vieh und zu fuss alltäglich robotten ; die Nacht allein bleibt ihnen zu bebauung ihrer Felder übrig ; über dies sind sie mit Schlägen entsetzlich hergenommen ; am ärgersten seyen die Jesuiten zu Kojataza«), Az eredeti tőkefelhalmozás kérdéséhez alapvető Marx Károly : A tőke I. (Szikra, 1949) 773—775. 1. Az árutermelésről (közelebbről a mezőgazdaságban), a majorsági gazdálkodás uralkodóvá válásáról s ennek főfeltételeiről Pach Zs. P., i. rn. 11 — 14., 156—160. 1. Az allodiális fejlődés jelentősége, két fő vonása Wellmann Imre: Mezőgazdaságtörténetünk új útjai. Domanovszky-emlókkönyv (1937) 683., 686., 689. 1. A termelőerők fejlődéséről Szántó, Tanulmányok, 222-224., 253., 270., 279-282. 1., a piacról uo. 226 — 231., 241. L [Hasonló adatok: Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a dunántúli Festetics-birtokon 1711—1850 (Bpest, Művelt Nép, 1954) 42—60. 1.] Az allodiumról, a majorsági üzemről általában Wellmann, Domanovszkyemlékkönvv, 683 —709. 1. Az allodiumok terjeszkedése: Jobbágyievelek, 168., 171., 180., 183., 208-211., 217., 221-222., 227., 234. 1. II. József 1770-i útinaplója, jún. 9. Wellmann: Gödöllő, 106. 1., Gerendás, i. m. 84. 1., Bojt Lajos: A fejérvári őrkanonokság (custodiatus) birtokának története a XVII. század végétől 1833-ig (Bpest, 1935) 35 — 39. 1., Pach Zs. P., 161 — 162., 164—173. 1., Szántó, Tanulmányok (a szöveg sorrendjében) 232 — 237., 252., 255., 253-255., 266., 261—265., 265-270. 1. Vörös Károly: Az 1765-66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés. Tanulmányok, 309. 1. A major felszerelése : Jármay— Bakács, i. m. 34 — 35. 1., Wellmann, Domanovszky-emlékkönyv, 691 — 692.1., Szántó, Tanulmányok, 232.1. A birkalegelők: Wellmann :Gödölíő46.,91., 155— 157. 1., Jobbágylevelek, 209. L, Szántó, 257—259.1. A gazdatisztek: Wellmann .Gödöllő, 118-121. 1., kegyetlenkedés.· H. Balázs Éva: A váradi püspökség jobbágyainak megmozdulása a 18. század közepén. Századok, 1950. 325 — 326. 1. A »szabad« munkaerő kérdéséhez Ember, i. m. 19 — 27. 1., Szántó, Tanulmányok, 222., 270., 279-282. 1. A béresek, cselédek olcsó munkaerejének biztosításáról számos statutumot közöl Kolosvári —Óvári, II 1. 435. 1., II/2. 493-494., 779. 1., V/l. 624., 664., 675. 1. (a bérről, az újévi szolgálatkezdetről), I. 489. 1., VI. 659 — 660., 674. 1. (a napszám, részes bér limitálása), 112. 40 — 41. L, V 1. 617 — 618., 629. 1. (a nagyobb bért követelőnek katonaságra adása), V/l. 615-616. 1. (»szemtelen« bérkövetelés), I. 490. 1., II 2. 41. 1. (az egy hónapon túl,