Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

A KÖZPONTOSÍTÓ POLITIKA BELSŐ ERŐFORRÁSAI A XY. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN* I. Az egyszerű árutermelés rendjének fejlődése Mátyás uralkodása idején az anarchia korlátozása kedvezett a termelőerők további fejlődésének. A század második felében az egyszerű árutermelés rendje, melynek kibontakozása az előző időszakban megkezdődött, szélesebben kiterjedt, új rétegeket és új területeket hódított meg és ezeket a piaci kapcsolatok szorosabbá, sokoldalúbbá váló szálaival kötötte össze. A fejlődés üteme a korábbinál egyenletesebbé vált, minthogy az anarchia korlátozása megteremtette a termelőmunka folyamatosságának, a lét- és vagyonbiztonságnak s a piaci kapcsolatok zavartalanságának nélkülözhetetlen fokát. 1. A céhes ipar fejlődése és a céhek kezdődő »bezárkózása«" A céhes ipar fejlődésére a legjellemzőbb és legfontosabb az a tény, hogy e korban egyre több helyen játszódnak le azok a folyamatok, melyek a század elején még csak néhány helyen : az iparilag legfejlettebb városokban voltak megfigyelhetők. A lakosság iparral foglalkozó részének megnövekedése, az iparágak differenciálódása és az egyre differenciáltabb iparok céhekbe (vagy a céheket közvetlenül megelőző szervezeti formákba) tömörítése végbemegy a kisebb városokban, sőt a fejlettebb mezővárosokban is. (Űjabb kutatások azt sejtetik, hogy e folyamat elsősorban éppen a nagy városok piaci körzetének peremvidékén elhelyezkedő s ekkortájt gyors ütemben fejlődő kisvárosokra, mezővárosokra jellemző.) A folyamatot csak kis részben tükrözik az ismert céhlevelek, illetve céhek alapításával kapcsolatos emlékek (aminők fennmaradtak a debreceni kovácsok, kardcsiszárok, sarkantyúsok, lakatosok ; esztergomi csizmadiák és vargák ; ceglédi, szikszói szabók ; rimaszombati szűcsök, késmárki tímárok, vargák és posztókészítők ; sárvári kovácsok, lakatosok, kerékgyártók stb. esetében). Ugyanis egyrészt a szorosabban értett, kialakult formájú céhek ebben a korban sem terjedtek ki minden egyes iparágra, másrészt a meglevő céhek szabályainak, alapítóleveleinek, a működésükről szóló emlékeknek csak töredéke maradt fenn, kivált az ország középső, később a töröktől elpusztított területén. A legfejlettebb városokban, melyek továbbra is megtartották vezető helyüket, ugyanakkor a céhes ipar fejlődésének új formái bontakoztak ki. A differenciálódás itt haladt a legtovább, nemcsak az iparágak közt (ami újabb iparok kikülönülésében, önálló szervezkedésében, végül céh alapításában jut kifejezésre), hanem az egyes iparágakon belül azonos szakmában * Az itt közölt tanulmány részlet az egyetemi tankönyvnek az 1526-ig terjedő időszak történetét tárgyaló kötetéből. 1 Századok