Századok – 1955

Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551

566 •wellmann imee a közös gazdálkodás a nyomáskényszer alakjában. A falu népe egyszerre indul szántani, vetni, a sarjadó élet s a szénának szánt rétifű védelmére együtt eszkábál a legelő jószág távoltartására szolgáló porgolátot (kerítést), egyszerre kaszál és arat, s együtt teszi ismét szabaddá a jószág előtt a határt, eltávolítva a porgolátokat. Az egységes rendbe tagolódó gazdálkodás mögött közös akarat áll : a nyomásokon földdel (nyíllal, telekkel) rendelkező gazdák, a faluközösség elhatározása. A közösség szava olyan súllyal érvényesül, hogy ahol még eleven a földközösség, jobbágytelken ülő nemesnek is a parasztfalu oszt földet (legfeljebb többet, mint az egyszerű jobbágynak). A földesurak persze már fokonkint kivonták majorsági tábláikat a falu paraszti nyomáskényszere alól ; de a jobbágyszántókon a közösségi szabályozás annál zavartalanabbul érvényesülhet. A paraszti önkormányzatnak, a falu autonómiájának további eleme: a közös vagyon, közös jövedelmek használatán, kezelésén túl mindenekelőtt a »falu füsti« vagy »falu színi« : a paraszti bíráskodás. Bizonyos határokon alul — a korlátok nemcsak az ügyekre, hanem a botbüntetés, pénzbírság mértékére is vonatkoznak — a falu közösségét képviselő bíró mond ítéletet a falubeliek (nem egyszer nemes emberek) fölött a közösségi rend megbontása, a gazdálkodás előírt szabályainak megszegése, földfoglalások, kártételek, viszálykodások, apróbb visszaélések és vétségek ügyében. Lényeges eleme a falu önkormányzatának az elüljáróság megválasztásának joga is, már ti. ott, ahol a község valóban élni tud ezzel a joggal ; protestáns községekben ehhez bizonyos fokig egyházi önkormányzat is járul. A parasztközösség természetesen a földesúri, megyei és állami felsőség tudtával játssza a legalsó közigazgatási egység szerepét . Az uralkodó osztály a községet maga is igénybe veszi, s iparkodik függésbe hozni és a maga feudális uralmának érdekében kihasználni. Vármegyei utasításra a falusi bíró mind sűrűbben kénytelen közreműködni az állami közigazgatás helyi végrehajtásában, katonaállítástól előfogatadáson, felsőbb rendeletek kihirdetésén, továbbításán és végrehajtásán át szökevények, gonosztevők üldözéséig és elfogásáig. A földesúri hatalom még közvetlenebbül gyakorol fokozódó nyomást a faluközösségre, s ennek megfelelően a következmények is súlyosabbak. Döntő tényező ebben az úriszék, amely nemcsak az egyes jobbágyok nyakát szorítja járom alá, hanem mint fellebbezési fórum a paraszti bíráskodás felett is felügyeletet gyakorol. Mélyen beleszánt azután a földesuraság a falu önkormányzatába vagyonjogi téren : hagyatéki eljáráshoz, szőlők, irtványok átruházásához nem elég a község elüljárósága : a földesúr embereinek közbejötte vagy legalább úri jóváhagyás is szükséges. A községi földek, malom, kocsma, mészárszék stb. jövedelméről a bíró az uraság tisztje előtt köteles számot adni ; de ha az úr nem számoltatná el, ez a szolgabírónak feladata. Legteljesebbé azonban az uralkodó osztály ellenőrző nyomása akkor válik, midőn a földesúr átfogó falutörvényt, falurendtartást ír elő a paraszt közösség számára, úgy szorítja vaskapcsok közé annak önkormányzatát. A paraszti önrendelkezés összeszűkülését fő képviselőjének : a falusi bírónak sorsa példázza leginkább. Igazában csak addig lehetett a bíró a közösség érdekeinek, a paraszti autonómiának valóságos képviselője és védelmezője, amíg őt a község szabadon választotta — akárcsak a tanácsbelieket (esküdteket) meg a jegyzőt, akinek állása ekkoriban, a katonai beszállásolásokkal és felsőbb rendelkezésekkel járó írásbeli munka nyomán válik rendszeressé. Amint azonban a bíróság betöltésében mindinkább a földesúr (esetleg