Századok – 1955

Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551

558 •wellmann imee mindjárt, a bíró káromkodástól, veréstől sem szabadul. Kijut az ütlegből a fogat tulajdonosának is, lia nem hajt eléggé gyorsan, vagy nem akarja a követelés szerint megterhelni szekerét. Nem sokat törődnek vele, ha az utak használhatatlanok, s rajtuk tönkremegy a paraszt szekere, egymásután kidűlnek igásjószágai. Míg az idegen tisztek terhelés nélkül jártatják a jobbágy takarmányán hizlalt vezetjéklovaikat, ennek ökrei, lovai — kivált tavaszi hóolvadás idején, mikor a jószág elerőtlenedett a téli koplalásban, s az utak is járhatatlanok — sorra hullanak el, s kárpótlást soha napján lát értük. A forspont rendszere tehát a parasztot, aki amúgy is alig jut saját földjének műveléséhez, egyrészt még jobban elvonja atrtól, s így a jobbágygazdaság elhanyagolását vonja maga után ; másrészt a szegényebb gazdát nem ritkán megfosztja igásjószágától, s azzal a felemelkedés útját elzárja előle, sőt zsellérsorba taszítja. Ha lehetséges azonban, a népet sanyargató két »rossz ember« közül a másik : Portio Pál még inkább a paraszt húsába vág. A transeima, bármilyen sorvaszTó hatású, mégis átmeneti megterhelést jelent ; az »inquarterisata militia« azonban huzamos ideig ott ül a szegénység nyakán, esetleg az egész téli vagy nyári féléven át, de nem egyszer már hamarabb kizsarolja a vidéket, feléli a parasztnak minden készletét, s úgy áll tovább. Bécs számára azonban csak az a fontos, hogy a beszállásolás rendszere : hogy a császári ezredek a falvakban szétosztva kerülnek elhelyezésre (dislocatio), a had- ' sereg eltartásának problémáját is nagy részben megoldja. A haditanács évrőlévre a fegyveres erő jelentékeny, aránytalanul nagy hányadát Magyarországba vezényli, nemcsak a magyarság fékentartására, hanem azért is, mert a hadsereg a birodalom egyik részében sem tartható el oly olcsón, mint a gyarmati « nép rovására. (A regulamentum Tirolban pl. több, mint kétszeres áron írja | elő a katonaságnak nyújtott szolgáltatások megtérítését.) Az uralkodó osztály a beszállásolás alól is kihúzza magát : nemesi kúria, majorsági, egyházi épület mentes a kvártélyozástól, sőt mentes valamennyi iskola, maíom, fogadó, kamarai s általában minden valamirevaló épület is. A nyomasztó súly teljes ι egészében a parasztházakra hárul ; csak 1760 tájától épülnek falvankint felsőbb rendeletre kvártélyosházak a tisztek számára, de persze ezek építése 1 és fenntartása is a község gondja. Amit a jobbágy a kvártélyra odairányított katonának nyújtani tartozik, két részből áll : élelem-fejadagból (portio) és kiszolgálásból (salgamus, Serviz). Az előbbi ismét kétféle : emberporció (portio oralis), mely ital (1 pint sör vagy fél pint bor) nélkül napi 1 font (0,56 kg) húsból és 2 font kenyérből áll, és lóporció (portio equilis), mely napi 8 font szénával, 6 font zabbal és fél csomó szalmával egyenlő. Gyalogos közlegénynek és tizedesnek 1 — 1 orális, lovasnak I illetőleg 1 1/2 orális és ezenfelül 1 — 1 lóporció jár ki naponta, hadnagynak már 2 1/2 és 2 (lovasságnál 2 1/2 és 3), kapitánynak 6 és 3 (6 és 5), ezredesnek 20 és 12, vezérőrnagynak 22 orális és 24 lóporció. Egy 16 századból (2408 főből) álló gyalogezred egyhavi eltartása, emberporcióját napi 4, lóporcióját napi 6 krajcárral (azaz havi 2 illetőleg 3 forinttal) számítva, felmegy ilyenformán 5565 ft-ra. Körülbelül ugyanakkora értékkel szokás felvenni a salgamus-t is, bár valójában ez a súlyosabb rész, hisz paraszt és katona közti összeütközések veszélyével leginkább ez van egybekötve. A jobbágy a következő szolgáltatásokra köteles : ad vetett ágyat (legalább olyat, amilyen a magáé), világítást (gyertyát), főzésre s fűtésre tüzelőt, főzőedényt (illetőleg maga főzi meg a katona ételét), ad az ételhez sót, a lónak istállót.