Századok – 1955
Tanulmányok - Wellmann Imre: A parasztság helyzete az 1767. évi úrbérrendezés előtt 551
556 •wellmann imee bár be kellene érnie a falubeliek esküjével — »meghányatja« az asztagokat, s amit a bevallott kereszt-számon felül talál, elkobozza. Főképp jó termés idején kénytelen a község megalkudni a dézsmaváltság felől, mikor a püspök jobban jár a pénzzel ; ellenkező esetben kiteszi magát annak, hogy sokáig hever a mezőn gabonája, s szekerezhet a szalmában kivett tizeddel alkalmatlan időben és utakon messze mérföldekre a püspöki székhelyig. Jégverés éppoly kevéssé mentesít a tizedtől, mint az állami adó megelőző executiója, mely minden pénzükből kiforgatta a falubelieket. Fizet a szegény is, akinek nincs vetése : az aratók sarlópénzt adnak, zsellér, özvegy, cigány kereszténypénzt, szolgalegény ostorpénzt, pásztor, kerülő botpénzt, kovács patkót stb.; a dézsmás íródeákja még külön pennapénzt vagy pennakévét (pennaticum) követel. Bevett szokás ezenfelül, hogy a bíró néhány forintot ad a dézsmásnak discretioban, a község megvendégeli kíséretével s fogatával együtt, esetleg messzire elfuvarozni kénytelen. x Ahol a földesúri önkény nem határtalan, mennyiségben kétségtelenül a Habsburg-államapparátus rakja a parasztokra a legsúlyosabb terhet. Nem térve ki a gyaTirrati ki zsákmányolásra, mely az ország többi lakosára is — kivált a polgárságra — súlyosan nehezedik, állami vonatkozásban főképp a katonáskodás, az idegen katonaság eltartása, a hadiadó és a vármegyei terhek nyomják a paraszt vállát. Amióta a magyar uralkodó osztály az 1715 : 8. tc . -ben önként elismerte, hogv__a_nemesi felkelé s az ország m eg vedel mezesére elégtelen, az insurrectio mind ritkább és jelentéktelenebb lett, s már a katonáskodás is, amely a nemesi adómentesség jogcíméül szolgált, lényeges részében a parasztnép nyakába szakadt. A jobbágyság most már nemcsak verítékes munkájának gyümölcsével, hanem legjobb fiainak testével-vérével is kénytelen táplálni a gyarmatosító idegen államgépezetet, s azzal, hogy kényszerűségből az idegen tartományokban állomásozó Habsburg-csapatok létszámát növeli, lehetővé válik Bécs számára idegen fegyveres erővel a magyar gyarmat teljesebb katonai megszállása. A császári ezredek kiegészítése rendszeres toborzás útján történik. Főképp a béresek, szolgalegények, zsellérek, kik előtt bezárult a telkesgazdák sorába emelkedés útja, hajlandók a paraszti jármot szabadabb, vitézi élet lehetőségével felcseréim. De ha önként nem akadna elég jelentkező, aki a verbuválóknak kezet adva, felcsapjon katonának, a falura kivetett létszám akkor is nagyrészt a legszegényebb, nincstelen elemekből telik. A község elülj ár óságában ülő gazdagparasztok saját fiaikat mindenképp iparkodnak kihúzni a katonáskodás terhe alól ; a földesúr is egyetért velük abban, hogy a legelégedetlenebb elemeket kell eltávolítani a faluból, de a megye és az állam is szívesen szabadul azoktól a nincstelen, nyugtalanságra, forrongásra leginkább hajlamos fiatal legényektől, akik, hogy megélhetéshez, levegőhöz jussanak, leggyakrabban indítanak mozgalmat a gazdagparasztok kizsákmányoló mohósága, föld- és legelőmonopóliuma ellen, akik, más lehetőség fogytán, szegénylegény-, betyár-életre adják fejüket, akik fő részesei a kirobbanó parasztmozgalmaknak. A katonaszedés a gyarmati gazdaságpolitikának is közvetett eszköze : eltávolítja, legalább részben, azt a munkaerejének áruba bocsátására fanyalodó tartaléksereget, amely a magyar manufaktúrák fejlődéséhez szükséges munkaerőt adhatná. S ha a verbuválás szépszerével nem hozna kellő eredményt, következik a katonafogdosás. A verbuválok iparkodnak a kivetett létszámnál több legényt összeszedni, hogy a felesleget csak busás váltságdíj fejében bocsássák szabadon. Ezenfelül a nekik
