Századok – 1955
Krónika - A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat tudományos ülésszaka hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából (Rév Ágnes) 523
526 KRÓNIKA December 12-én hazaérkeztek a Szovjetunióból azok a magyar katonák és polgári személyek, akik Moszkvában — a magyar emigráns politikusok segítségével — kidolgozták és letárgyalták az ideiglenes nemzetgyűlés tervét. Ε csoport és a debreceni Nemzeti Bizottság tagjai december 12-én megállapodtak : ideiglenes nemzetgyűlést hívnak össze Debrecenbe a felszabadult területek demokratikus pártjainak és csoportjainak tagjaiból s a velük együtt dolgozni kész más hazafiakból ; ez a nemzetgyűlés ideiglenes kormányt választ, s ezt felruházza az állami főhatalommal. A következőkben a felszabadított területeken folytatott szervezőmunkával foglalkozott az előadó, majd az ideiglenes nemzetgyűlés tevékenységét ismertette. December 20-ig megérkezett Debrecenbe az a kétszázegynéhány küldött, aki Debrecen város 25 képviselőjével együtt alkotta a 230 tagú ideiglenes nemzetgyűlést. Az ideiglenes nemzetgyűlés már debreceni ülésszakán is az-akkori osztály viszonyoknak, foglalkozási ágaknak ós politikai rétegeződéseknek megfelelően alkotta meg a magyar nép képviseletét — helyesebb és igazságosabb arányban, mint bármely addigi, magát »népképviseletinek« nevező magyar osztályparlament. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-én a református Kollégiumban kezdte meg tanácskozásait. A képviselők először azt a szózatot vitatták meg, amelyet a nemzetgyűlés a magyar néphez kívánt intézni. Ez az írásmű összefoglalása volt azoknak a legfőbb programpontoknak, amelyeket a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front — elsősorban a Magyar Kommunista Párt irányelvei szerint — már előzőleg elfogadott. A szózat megvitatása során a pártok szónokai újra meg újra két dologra tértek vissza : a németekkel való fegyveres szembefordulás szükségére, mert ezt a nemzeti becsület parancsolja, és a földreform elodázhatatlan voltára, mert ezt a nemzeti élet és jövő parancsolja. A 22-i ülés elején megválasztották a nemzetgyűlés politikai bizottságát, összesen 22 taggal. Az egyhangúlag megválasztott kormány nevében a miniszterelnök kormánynyilatkozatot mutatott be, a nemzetgyűlés ezt változtatások nélkül elfogadta ; felhatalmazta a kormányt az ország ügyeinek vezetésére ; s elfogadta az államfőt megillető kinevezési jogkör gyakorlásáról szóló javaslatot. Az előadó különösen kiemelte : a haza függetlensége és a nép valódi szabadsága szempontjából milyen jelentősége volt annak a nagy nemzeti összefogásnak, amslynek ereje áthatotta a nemzetgyűlés egész munkáját s az első lépéseknél széles bizalmi bázist biztosított a különben elég vegyes és ingatag összetételű kormánynak. Az összefogás vezetője már ekkor is a Magyar Kommunista Párt volt. Révész Imre akadémikus felolvasása után Molnár Jánosnak, a Pártfőiskola tanárának előadása következett »A munkás- és paraszttömógek harca a Magyar Kommunista Párt vezetésével a reakció ellen (1945 október—1946 március)« címmel. Az előadás bevezető része ismertette az 1945. április—május — az ország teljes felszabadulása, a német fasizmus szétzúzása, az országon belül számos alapvető demokratikus feladat megoldása — után kialakult politikai helyzetet, utalt az ország további fejlődése kérdésében a reakciós és népi demokratikus erők között kibontakozott harcra. Az előadó ezután az 1945-ös választásokat elemezte. A reakciós erők már az októberi fővárosi \r álasztások után elbizakodottságukban provokációs támadást kezdtek a demokratikus erők ellen. A Kommunista Párt azonnal harcra szólította a főváros munkásságát. A munkásság Pesten és sok vidéki városban harcos tüntetések, figyelmeztető munkabeszüntetések, küldöttségek egész sorával válaszolt a reakciónak. A Párt e mozgalmakra támaszkodva visszarettentette a reakciót és meghiúsította a reakciónak a kommunisták elszigetelésére irányuló terveit. A Kommunista Pártnak sikerült elérnie, hogy négy párt (Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt) közös választási felhívást bocsátott ki. Az országos választások — amelyeken a Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett - még inkább felbátorították a reakciót. 1945 november—decemberben —• bár a Kommunista Párt sikereket ért el az új kormány megalakításáért folytatott harcokban — a reakció új nagy erejű támadásba kezdett. A tőkések, a volt földbirtokosok, a kulákság, a klérus és más reakciós erők szabotálták a kormányintézkedéseket, fokozták a gazdasági és élelmezési nehézségeket. Rohamra indultak a kiosztott földek visszavételére. A volt nagybirtokosok a parasztok megfenyegetése, egyes állami szervek mozgósítása stb. eszközével próbálták megsemmisíteni a földreform eredményeit. Ε nagyarányú támadás néhol sikerrel is járt. A reakciós támadás által előidézett kritikus politikai helyzetet súlyosbította, hogy a jobboldali szociáldemokraták és frakciósok — kihasználva a súlyos élelmezési helyzetet, az ipar leromlott állapotát — igyekeztek zavart kelteni a munkásság soraiban.
