Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

48 PACH ZSIGMOND PÄL sei szemben elfoglalt »hajthatatlan ellenzékének még így is történelmi érdeme, hogy a magyarságban ébrentartotta azt a tudatot, hogy »lesz ez még máskép is«, hogy a dualista monarchia nem örökre szóló kerete a magyar nemzet létének, hogy a magyar népnek fel kell készülnie nagy megrázkódtatásokra, amikor újra alkalom nyílik, hogy maga vegye kezébe nemzeti sorsát. . .« A magyar néptömegek hívek maradtak Kossuthhoz, de úgy, hogy összekapcsolták a nemzeti függetlenség ügyét az agrárkérdés demokratikus megoldásának ügyével. »A magyár paraszttömegek a teljés nemzeti függetlenség programjához való ragaszkodás formájában utasították vissza azt a rendszert, melyben a latifundium megfojtotta a földműves népet és a Nemzeti Kaszinó mágnásaié volt a döntő szó a politikában. A kossuthi program számukra egy demokratikus népi Magyarország programja lett, melytől földet és szabadságot vártak.« Ebben a szellemben írtak a parasztok az országgyűlési »petíciókhoz« csatolt leveleikben : »Jelszavunk csakis az 1848. S attól minket sem szép szó, sem fenyegetés, sem élet, sem halál, annál kevésbbé a haza bölcse tekervényesen, sőt Béccsel kacérkodó félelmetes politikája el nem tántoríthat«. Ez a szellem hevítette az Asztalos-félé szervezkedés résztvevőit, akik Kossuthot »nemzetünk őrszellemének« nevezték ; a honvédegyletekbs, demokrata körökbe, majd a különböző nép agyletekbe, olvasókörökba tömörülő parasztokat, akik a továbbiakban is gyakran keresték fel Kossuthot leveleikkel, bizalmuk és ragaszkodásuk nyilvánításával. Hasonlóképpen visszautasították a kiegyezést a kialakuló munkásosztály öntudatos tagjai. Pesten a kiegyezés ellen szervezett tüntetéseknek a pesti és pestkörnyéki munkások tömegei adtak súlyt. A »veszélyeztetett« közbiztonság miatt szervezték meg már 1867 novemberében a fővárosi rendőrséget ; a népgyűlések tömegméretei miatt utasította a minisztertanács 1867 végén a pesti főkapitányt a gyűlések tartásának megnehezítésére. Az elítélt Böszörményinek a dorogi bányászok is kegyelmet kértek ; stb. A magyar nép a kiegyezést nem változhatatlan ténynek, hanem a harc egyelőre adott keretének, új kiindulópontjának tekintette. 3. A burzsoá-íöldbirtokosi államszervezet kiépítése a soknemzetiségű Magyarországon A kiegyezés után a magyar uralkodó osztályoknak, a nagybirtok és nagytőke szövetségét képviselő Andrássy-kormánynak hozzá kellett látnia olyan politikai intézmények, olyan államszervezet kiépítéséhez, amely megfelel a fejlődő kapitalista alapnak, ill. előmozdítja annak kialakulását és megerősödését, s ennek érdekében biztosítja az ország dolgozó népének kizsákmányolását és fékentartását. Elősegíteni és biztosítani a kapitalista rend fejlődését — kétségtelenül ez volt a kiépülő politikai intézmények, politikai felépítmény szerepe az 1867-es Magyarországon ; alapjában, jellegében burzsoá típusú államszervezetről van szó. De ennek a burzsoá államszervezetnek a magyarországi tőkés fejlődés sajátos viszonyait kellett tükröznie és szolgálnia; egy olyan ország viszonyait, ahol a kapitalizmus fejlődését félgyarmati függés, súlyos feudális maradványok s az ország lakosságának többségét tévő nemzetiségek kiszolgáltatottsága és jogfosztottsága jellemezte. Ilyen körülmények