Századok – 1955

Szemle - Bulgária története. I. köt. [$. T. I.] (Ism. Perényi József) 505

506. SZEMLE első fejezetének címe pl. : »A feudális viszonyok kialakulása Bulgáriában és a bolgár állam létrejötte«, míg az ötödik fejezet cím9 : »A bolgár nép harca a bizánci iga ellen«. Mindez annyit jelent, hogy a könyv tulajdonképpen csak a nagy korszakokat, azaz az egyes társadalmi-gazdasági formációkat tünteti fel feltűnően, amennyiben ezeket egy-egy »részben« tárgyalja, míg az alkorszakok fejezetcímekben szerepelnek, de a fejezetcím nem jelent mindig új alkorszakot.. Ennek következtében bizonyos következetlenségek jönnek létre. így pl. a már említett ötödik fejezetben, amely a bizánciak elleni harcról szól, szerepel a következő alfejezetcím : »A nomádok, a normannok és a magyarok támadásai« stb. Ezeket természetesen ki lehetett volna küszöbölni, ha a fejezetcímek mindig az egyes formációkon belüli alkorszakok nevét viselnék. Az ötödik fejezet pl. kaphatott volna ilyen címet : »A feudális viszonyok továbbfejlődése a bizánci uralom alatt«. Ebben az esetben a bolgár nép bizánciak elleni harca természetes helyére, alfejezetcímbe kerülne és a nomád támadások cím is helyénvaló lenne ott, ahol jelenleg van. A harmadik fejezet különben, amelyet Nyikityin és Α. Ρ. Kazsdan írtak, egészen a kereszténység felvételéig tárgyalja az eseményeket. A legnehezebb probléma e korszakban a bolgárszlávok és bolgártörökök viszonyának az ábrázolása. A polgári történészek nagy része itt a szlávok hódoltatásáról, a bolgár államnak a törökök által való megszervezéséről beszólt. A marxista bolgár történészek viszont egyöntetűen egy törökszláv föderális állam létrejöttét tételezik fel az utóbbi években megjelent 'munkáikban. Ennek az utóbbi elméletnek természetesen igen sok nehézsége van. A források ugyanis semmit sem tudnak a bolgárszlávok és Iszperich hordájának szövetségéről, s ami még fontosabb, egyetlen történeti analógiát sem ismerünk ilyen szövetségre nomádok és földművelők esetében, amely azután államalaknláshoz vezetett volna. A marxizmus klaszszikusai, bár mindig hangsúlyozzák, hogy az államalakulás az illető társadalom balső fejlődésének következménye és csak e fejlődés bizonyos fokán következik be, nem tagadják a hódításon alapuló állam létre jövetelének lehetőségét sem. így tehát a bolgár esetet alaposan meg kell vizsgálni. A szovjet történészek ezt el is végezték és végül arra az álláspontra jutottak, hogy a bolgárszlávok között már a bolgártörökök megérkezése előtt kialakult az állam és a török hódítás csak ennek a már meglevő államnak bizonyos mértékű megváltozásához vezetett. A bolgártörökök érthető okok folytán kezdetben ebben az új államban vezetőszerepet töltöttek be, később azonban, miután számbelileg erős kisebbségben voltak, teljesen visszaszorultak. Mi a magunk részéről még nem látjuk < e kérdést véglegesen tisztázottnak, de úgy gondoljuk, hogy a szovjet hipotézis elfogadhatóbb, mint a bolgár szövetséges állam elmélete, mert így pl. meg lehet magyarázni azokat a forráshelyeket, amelyek a bolgártörök és a szláv vezetőréteg közötti változó sikerű harcról beszélnek. Ettől függetlenül á munka a bolgártörökök hatását kellő mértékre szállítja le,-amikor az Isperich-fóle hódítást futó epizódnak minősíti. Valóban ez is volt, mert a bolgártörök nyelvének, kultúrájának nyomai seholsem mutathatók ki a későbbi forrásokból. Ε fejezetben különben még figyelmet érdemel a mi szempontunkból az a rész, amely a IX. sz. eleji eseményekkel foglalkozik. Mint különben a bolgár történészek ezt mindig hangsúlyozták, az ismertetett kötet is megemlíti, hogy 805-ben Krum kán leverte a Nagy Károly által előzőleg meggyengített avarokat, s területüket országukhoz csatolta. így Bulgária közvetlen érintkezésbe jutott a Dunáig előrenyomult frank birodalommal. Ez annyit jelent tehát, hogy a Tiszántúl és Erdély, valamint a Duna—Tisza közének nagy része is bolgár fennhatóság alá került és ott· is maradt egészen a magyar honfoglalásig. »Az ezeken a területeken éíő szláv törzsek elismerték a bolgár fejedelem hatalmát«, azaz bekerültek a korafeudális bolgár állam keretei közé. Ez az állam pedig szláv jellegű volt, lakosságának túlnyomó többsége szláv volt. Ha tehát mi a magyar történelemben a honfoglalás utáni szláv hatásról beszélünk, akkor ezekre a bolgárszlávokra is kell gondolnunk. A negyedik fejezet plasztikus képet rajzol a korafeudális bolgár állam életéről. A fejezet írója, Kazsdan, egészen részletesen elemzi a gazdasági ós társadalmi viszonyokat. Szeretnénk azonban tudni, hogy milyen forrásra alapítja azt a nézetét, hogy a bolgárok Péter kán idején, majd később Sámuel alatt szerződést kötöttek a kalandozó magyarokkal. Az ötödik fejezetben B. T. Gorjanov a bizánci uralom évszázadaival és a másodikbolgár cárság megalakulásával foglalkozik. Véleményünk szerint e fejezetben nincsen kifejtve az a hatás, amelyet a bizánci feudalizmus gyakorolt a bolgár feudális társadalomra, Úgy gondoljuk, hogy a bizánci feudalizmusnak voltak erősen észlelhető speciális vonásai is. A bizánci állam hatalmának kiterjesztése pedig befolyásolta a bulgáriai viszonyokat, úgyhogy a belső fejlődés itt már másodszor megtörik az idegen hódítás következtében. Ennek kifejtése jelentősen kiegészítené a különben helyes és szép ábrázolást.