Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Tudományos ülésszak Moszkvában hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából 471
474 TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK MOSZKVÁBAN HAZÁNK" FÉLSZABADULÁSÁNAK TIZEDIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL A népi demokratikus forradalom, feladatai megoldása során fokozatosan átnőtt szocialista forradalommá — mondotta az előadó. Az új feladatok megoldását megkönnyítette a kedvező nemzetközi helyzet, a Szovjetunió állandó segítsége, a Kommunista Párt részvétele az államhatalomban. De ugyanakkor e feladatok megoldását egy ideig akadályozta a földbirtokos és tőkés elemek részvétele a kormányzatban, valamint az, hogy a munkásmozgalom még nem volt teljesen egységes. A kisgazdapárti és más jobboldali vezetők reakciós szerepét csak ez új feladatok megoldásáért vívott harc során sikerült kimutatni. Ε harc első fontos állomása volt a földreform és a földreform vívmányainak a megszilárdítása. Szintén nagy jelentősége volt. a Baloldali Blokk megalakulásának, amelyet a szilárd valuta bevezetése és a kisgazdapárti reakciós összeesküvés felszámolása követett. Ezeknek az eseményeknek az eredményei az 1947-es választáson tükröződtek. 1948-ban sikerült a munkásosztály teljes egységét megvalósítani, létrejött a két munkáspárt egyesülésével a Magyar Dolgozók Pártja. Közben államosították a bankokat és áz ipari vállalatokat. Ezzel befejeződött az átmenet a proletariátus diktatúrájába, mégpedig újabb forradalom nélkül, ami általában a népi demokráciák fejlődésének sajátossága. 1948 után egyre szélesebben érvényesült a szocialista építés során a szocializmus gazdasági alaptörvénye. Befejezésül az előadó kiemelte a márciusi határozatok nagy jelentőségét a szocializmus építésében és rámutatott arra, hogy a magyar nép 10 év alatt elért sikerei a népi demokratikus rendszer életerejét bizonyítják. Az ülésszak második napja Nemes Dezső előadásával kezdődött. Az előadás a magyar nép harcáról szólt, amelyet a Kommunista Párt vezetésével a véres német-nyilas uralom ellen, a felszabadulásért folytatott. Nemes Dezső bevezetésében rámutatott arra, hogy a történelemben példátlanul álló tény, hogy egy nagy hatalom szabadságot hozzon annak az országnak, amelyik pusztító háborút viselt ellene. A Szovjetunió ezt tette 1944—45-ben. Az előadó ezután megrajzolta 1944 végének történelmi eseményeit Magyarországon. 1944 szeptemberében a Horthy-klikk fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett ugyan, de nem volt hajlandó megindítani a háborút a németek ellen. Az október közepén hatalomra került nyilasuralom idején megerősödött a magyar nép ellenállása, a behívottak nem vonultak be, a lakosság nem volt hajlandó a szovjet csapatok elől elmenekülni. Ez a németellenes hangulat a visszavonuló német csapatok rablásai miatt egyre erősebbé vált. Az ellenállás a kiürítéssel szemben már általános népi ellenállássá fejlődött. Ebben az ellenállásban a munkásosztály járt az élen, amely jelentős mértékben akadályozta a gyárak leszerelését. Egy másik formája az ellenállásnak a fasiszta erődítési munkálatok szabotálása volt. A nemzeti ellenállás legmagasabb formáját természetesen a fegyveres ellenállás jelentette. Ennek megszervezésére azonban csak 1944 őszén került sor, amikor az 1943-ban feloszlatott kommunista pártot újjászervezték, a partizánharc megszervezésének az élére a kommunista párt állott. A partizánmozgalom fejlődése elősegítette az ellenállás többi formáinak a kibontakozását is. Ezután következett I.T. Sljomin altábornagy előadása : »A Szovjet Hadsereg történelmi szerepe Magyarországnak a fasiszta iga alóli felszabadításában«. Sljomin altábornagy előadásának különös érdekességet kölcsönzött
