Századok – 1955

Vita - Vörös Károly: A Magyarország története című egyetemi tankönyv második kötete első felének vitája 451

A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE CÍMŰ EGYETEMI TANKÖNYV MÁSODIK KÖTET 4fi1 ELSŐ FELÉNEK VITÁJA legszegényebb rétegekből kikerült—magyar katonák hősiességének, helytállásának megemlítését. A napoleoni háborúkkal kapcsolatban a nemesi felkelésről s emögött háttérbe szorítva a katonafogásról van ugyan szó, de a közkatonák s egyes népi származású vezéreik (Simonyi) hősiességének említése sehol sem található. (Ettől eltekintve, a háború igazságtalan jellegéről is kellene beszélni.) Az elhangzott bírálatokra válaszolva Mérei és Varga mindenekelőtt az előtanulmányok, számukra éppen a tárgyalt szemponttól kevéssé megfelelő voltára hivatkozott. A továbbiakban a nép, elsősorban pedig a parasztság ábrázolásának politikai magatartása értékelésének kérdéseit illetőleg Mérei elismeri, hogy a hozzászólóknak bizonyos fokig igazuk van. A dolgozó nép életének ábrázolására mindenképpen nagyobb súlyt kell vetni, mint a kizsákmányoló osztályéra még akkor is, ha utóbbinak a haladás előmozdítása terén az adott korszakban nagyobb szerep jut.A parasztság életének ábrázolásában azonban véleménye szerint a hozzászólók túlzott igényekkel álltak elő. A parasztság ábrázolásánál valóban súlyt kell fektetni a középrétegekre, de nem szabad eljelejtkezni arról, hogy a többséget a nincstelen szegénység tette ki — ennek ábrázolásmódját pedig lényegében helyesnek találja. Hiszen azt bizonyítja éppen a parasztmozgalmak állandósulása is. Véleménye szerint a mezővárosi struktúra a XVIII. századi kötetbe tartozik : az örökváltság már csak ennek XIX. századi eredménye. A parasztságnak az önkormányzatért folyó harca viszont — ha röviden is — de valóban említendő. Igazat ad a parasztság antifeudális harcának objektíve nemzeti tartalmát fejtegető Hanáknak, bár a parasztság németgyűlöletéről nem kapott adatot. A »jó király« illúziókról szólva rámutat arra, hogy lényegében ugyanazt írta, amit Hanák említett. 4. 1848—49: a forradalom és szabadságharc ábrázolásával kapcsolatban a hozzászólások száma jóval kisebb volt s ezek is csak részletkérdésekre vonatkoztak. Mindenesetre jellemző azonban, hogy a hozzászólások egy része lényegében itt is felvethette a megelőző korszak kapcsán megnyugtatóan meg nem oldottnak érzett problémákat : elsősorban a reformnemesség 1848—49-i állásfoglalásának kérdéseit : a) A Batthyány-kormány értékelése itt is jelentős vitát idézett elő. Barta István bár helyesli azt az elvi mércét, melyet a tankönyv a forradalom továbbfejlesztésének igényével a Batthyány-kormánnyal szemben felállít, a képet mégis túl negatívnak tartja és ezt példákkal is illusztrálja. Az egyoldalúság okának azonban a megfelelő levéltári kutatások hiányát találja. Szabad György hozzászólása ugyancsak némileg negatívnak tartja a kormány ábrázolását. A parasztkérdésben Deák által 1848 őszén készített javaslat, ha mérsékeltebb volt is a baloldalénál, igen nagy baladást jelentett azon a vonalon, hogy a vitás földek úrbéri jellegének bizonyítását a földesúr kötelességévé teszi. Itt lényegében tehát egyezik Kossuth 1849. április 19-i, a tankönyv által igen helyesen pozitívan értékelt rendeletével. Unger Mátyás véleménye szerint a 48-as törvények értékelése nem veszi tekintetbe a konkrét lehetőségeket, s a méltányosnál erősebben hangsúlyozza hiányosságaikat. Szerinte indokolatlan az adott viszonyok között a Habsburg-ház trónfosztásának elmulasztását, a földbirtok megoszlás megváltoztatását, a választójog kiszélesítését kérni számon az országgyűléstől ós ehhez mérni a törvényeket is. Ugyanígy indokolatlannak találja a kormány túlzott kárhoztatását a parasztsággal és nemzetiségekkel követett helytelen politika miatt, mikor ezzel a szóban forgó időszakban még haladó gondolkodású személyek is egyetértettek. Hanák Péter hozzászólása a Batthyány-kormány külpolitikájának pozitív vonásaira hívta fel a figyelmet. Ilyennek tartja mindenekelőtt az önálló magyar külügyi szervezet és önálló külpolitika kiépítésére irányuló, ellentmondásai ellenére is pozitívan értékelendő törekvéseit. Szerinte a Batthyány-kormány külpolitikai törekvéseit meghatározó tényezők : a magyar állami függetlenség külpolitikai biztosítása (az osztrák centralizmussal és főleg a cári Oroszországgal szemben), a német egység eldőlte (Ausztria Németországhoz csatlakozik-e vagy ausztroszláv lesz), valamint az a kérdés, hogy Ausztria esetleges felbomlása esetén Magyarország integritása megtartása érdekében angol vagy német szövetséghez csatlakozzék-e. Az e kérdésekben követett külpolitikát Hanák nemzetinek látja, bár hangsúlyozandó, hogy ugyanakkor természetesen védte a magyarországi nemzetiségek feletti elnyomó uralmat is. Ε nemesség magatartásának a szabadságharc alatti megváltozásával kapcsolatban Lukács Lajos hozzászólása hiányolta egyrészt annak pontos megállapítását, hogy milyen határig tolódott el a középnemesség 1849-ben jobbfelé, másrészt annak hangsúlyozását, hogy itt olyan folyamat kezdetéről van szó, mely majd 1867-ben éri el tetőpontját.