Századok – 1955

Vita - Vörös Károly: A Magyarország története című egyetemi tankönyv második kötete első felének vitája 451

A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE ClMÜ EGYETEMI TANKÖNYV MÁSODIK KÖTET 459 ELSŐ FELÉNEK VITÁJA középnemesség iránti bizalmatlansága folytán már 1831—32-ben úgy elszigetelődik, hogy abból többé kibontakozni nem tud. Mindezen szempontok a Széchenyi-kérdés elmélyültebb kezelésére hívják fel a figyelmet. Hanák Péter szerint Tilkovszky Széchenyivel szemben kissé túlságosan is tágra nyitotta az értékelés kapuját — bár kétségtelen, hogy a tankönyvnek az értékelésekben követett már említett módszere itt sem kifogástalan. Hanák Péter Széchenyi gazdasági felfogását elemezve, vitatandónak tartja Révai Józsefnek azt a megállapítását, mely szerint Széchenyi a primitív agrárkapitalizmust képviseli, megállást olyan politikai formánál, melynek a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet felel meg. Véleménye szerint ugyanis Széchenyi gazdasági elméletének lényege nem az, hogy ő Magyarországon hitelszervezet és ipar nélküli primitív agrárkapitalizmust akart volna, hanem az, hogy a magyarországi kapitalizmus fejlődése egészét a nagybirtok a feudalizmusból kapitalizmusba való zökkenésmentes átmentése érdekeinek kívánja alárendelni. Ebből logikusan következik a megalkuvás a nagybirtokos osztály kapitalista érdekeinek elsőbbségét biztosító gyarmati rendszerrel. Széchenyi nézeteinek irrealitása tehát ott keresendő, hogy a kapitalizmus fejlődésének a nagybirtok érdekei alá rendelése nem felel meg a kapitalizmus objektív menetének. Ez az irrealitás persze nem hangsúlyozandó mereven. Révai Józsefre hivatkozva azt fejtegeti, hogy a Széchenyi -Kossuth ellentét voltaképpen a magyarországi kapitalizmus fejlődése két útjának ellentéte. Ezen belül Széchenyi útja is reális, de nem egyenértékű Kossuthéval demokratizmusban, nemzeti fejlődésében, gyorsaságában. Ezzel kapcsolatban kiemelendőnek tartaná a tankönyvben azt, hogy reformkorban 48-nak és 67-nek egyaránt meglelhetők a csírái : az osztályok belső harca és a nemzetközi helyzet alakulása idézte elő azt, hogy ilyen előzmények után először 48-hoz, de utána 67-hez is el lehetett jutni : — az utóbbival kapcsolatban persze hangsúlyozni kellene a múltját elárult, 48-at megtagadó középnemesség felelősségét is. I. Tóth Zoltán Széchenyi nemzetiségi politikájának kérdéseit vizsgálva, tágabb perspektívában is elemzi Kossuthhoz való viszonyát s mindkettőjük politikai koncepcióját. Széchenyi politikáját szerinte minden vonatkozásában az uralkodó birtokos osztálynak a magyar ós nemzetiségi néptömegek előretörésétől s a velük szemben való alulmaradástól való félelem befolyásolja. Míg Kossuth a szabadságjogok korlátlan nyújtásával megoldhatónak véli a nemzetiségi ós parasztmozgalmakat, Széchenyi a nemzet katasztrófáját látja a tömegek radikális felszabadításában. Bár mindketten nemesi alapról indulnak el. Széchenyi megmarad a nagybirtokosok álláspontján, míg Kossuth egyre inkább a polgárság érdekeinek képviseletét is átveszi. Ez határozza meg politikai támaszaikat és további útjukat is. Széchenyi működése a 40-es években a halálra ítélt feudalizmus reménytelenségét, Kossuth szereplése a burzsoázia derűlátó lendületét tükrözi. Kossuth nemzeten a nemességet és a népet érti, Széchenyi a politikai nemzet ellen a nagybirtokos szemével viszont három frontot is lát; Bécset, a parasztságot ós a nemzetiségeket. Ezért fordul szembe majd Kossuthtal, mert úgy látja, hogy ő provokatív módon élezi ki az ezekkel való ellentéteket. —T Mérei Gyula mindezekkel szemben saját Széchenyi ábrázolásának helyességét fenntartotta. e) Egyes hozzászólók a reformnemesség politikai magatartásának értékelésével kapcsolatban rámutattak a nemesség társadalmi analízisének a tankönyvben megfigyelhető hiányosságaira is. XJnger Mátyás a nemesség gazdag és bonyolult differenciáltságának bemutatását kéri számon a szerzőktől. A tankönyv nem beszél az arisztokrácia csődbemeneteléről, kevéssé korrekt hitelműveleteiről, de nem szól az abszentista főúr típusáról sem. A köznemesség ábrázolásánál súlyos hiány a birtok- és vagyoni viszonyokra való utalás elhanyagolása. Hiányolja a nemesi közbirtokosságok megemlítését is. Szabad György hozzászólásában ugyancsak a középnemesség összetételének bizonytalan rajzát bírálva, a tankönyv következetlen szóhasználatához kapcsolódva felveti egyrészt azt, hogy Magyarországon e korban »uralkodó osztály« van-e, vagy »uralkodó osztályok«, másrészt pedig azt, hogy ebbe vajon a nemesség egésze beíetartozik-e. Utóbbi kérdés elvi megválaszolása nélkül — mint azt példákon is illusztrálja — bizonytalanul hat minden, amit a nemesség 1848 előtti szerepéről mondanak. Véleménye szerint, ha az egész nemességet az uralkodó osztály soraiba tesszük, éppen belső dinamizmusának indító okát tesszük kétségessé. Mérei Ungerral szemben a kérdések még fel nem kutatott voltára hivatkozott. Szabadnak az uralkodó osztály — kizsákmányoló osztály fogalom elhatárolására vonatkozó megjegyzéseivel egyetért. Magyarországon e korban egyetlen uralkodó osztály van, s ez az arisztokrácia. A köznemesség már kívülrekedt : harca éppen a hatalomba való bejutásért folyik. 9*