Századok – 1955

Vita - Vörös Károly: A Magyarország története című egyetemi tankönyv második kötete első felének vitája 451

A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE CÍMŰ EGYETEMI TANKÖNYV MÁSODIK KÖTET 4fi1 ELSŐ FELÉNEK VITÁJA gon ekkor is dől el. Ha ezt figyelmen kívül hagynék, akkor alaptalanoknak s értelmetleneknek kellene tartanunk a forradalom folyamán kibontakozó földosztó mozgalmakat. — Mérei viszont csupán Szabadnak a robotrendszerről a tőkés termelésre való áttérés fokozatait illető hozzászólására reflektált, azt helyesnek ismervén el. bb) A parasztság mezőgazdálkodásának vonatkozásában Vörös kifogásolta, hogy a tankönyv, mely a nagybirtok vonatkozásában — helyesen — oly gondosan vizsgálja a bérmunkaerő alkalmazásának problémáit, sehol nem beszél a parasztgazdaságon belüli bérmunka egyre szélesebb körű felhasználásáról s azokról a kísérletekről, melyek a parasztpolgárok részéről a náluk dolgozó bérmunkás szinte feudális jellegű megkötésére irányulnak. A kérdés pedig lényeges, mert jelentős része a paraszti árutermelés problematikájának s tovább bontva felveti a korábban sokszor emlegetett reformkori munkaerőválság konkrét méretének kérdését is. (Varga Zoltán szerint azonban ezt a kérdést ott kellene tárgyalni, ahol a kapitalista fejlődés során különösen lényegessé válik.) Ugyanígy hiányosságnak érzi a parasztság technikai felszerelkedésónek, valamint a tradicionális népi növénykultúrának (bor, paprika, hagyma) s a paraszti állattartás módszereinek, állatfajtái ismertetésének elmaradását. így a paraszti gazdaság termelőerőinek méreteiről teljesen hiányos képet kapunk s a paraszti árutermelés nemcsak munkaerő problémáját, hanem mezőgazdasági technikai alapját is képtelenek vagyunk megítélni. Ugyanezt a kérdést veti fel Hanák Péter is, hiányolva, hogy a mezőgazdasági árutermelés kérdéseit a tankönyv szinte kizárólag a nagy- ós középbirtok vonatkozásában tárgyalja, figyelmen kívül hagyva a paraszti árutermelés és feudális bilincsei problematikáját. A könyvből szerinte is erősen hiányzik a jobbágygazdaság termelőerőinek ábrázolása — fejlődésüknek a nagyfokú technikai elavultság az akadálya. Nem derül ki azonban világosan az sem, hogy a parasztaságot immár nemcsak a terhek súlyosbodása, hanem az egyre bővülő árutermelés lehetőségei, s ugyanakkor annak a paraszt elé állított akadályai is ráébresztik a feudális viszonyok tarthatatlanságára. A paraszti árutermelés kiterjedtségére, a parasztság széleskörű kereskedelmi tevékenységére számos támpontunk van : mindezek kellően megvilágítják az országos piac kialakulását, s a kapitalizmus csíráinak megjelenését a paraszti gazdaságban is. A feudalizmus válságát tehát a parasztgazdaság viszonylatában is megfelelően be kell mutatni. Szabad György éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban az 1832—36-i országgyűlés nagy jelentőségére hívja fel a figyelmet : ennek törvényei egyrészt az allodizáló gazdaság számára teszik lehetővé az urbárium merev keretei helyett a más, könnyebben emészthető járadékformákra való áttérést, másrészt a jobbágy számára is megnyitják a földesúrral való gazdasági egy bekapcsoltság megszüntetésének lehetőségét (legelő elkülönözések). Utóbbi igen nagy jelentőségű doiog : Lenin a tőkés rendszerre való áttérés mezőgazdasági vonatkozásában egyik alapkérdésnek tartja. Jellemző, hogy a parasztság azonnal élni is kíván a lehetőséggel s tömegével indíttatja meg az ezt célzó eljárást. Ε hozzászólásokra válaszolva Mérei elismeri, hogy a szöveg a paraszti gazdaságon belüli bérmunka, a munkaerővándorlás, az árutermelésre lehetőséget adó munkaigényes növénykultúra vonatkozásában kiegészítendő, a paraszti munkaeszközök ismertetését azonban — lévén, hogy véleménye szerint azok a XV—XVI. század óta égvforma szinten vannak —• nem látja indokoltnak. • 3. Az egyes osztályok — főleg a reformnemesség — politikai magatartásának értékelése körül támadt heves vita lényegében az egész reformkor jellegének kérdését vetette fel. A vita során a mozgalom kialakulásában a reformnemességet az indokoltnál némileg passzívabbnak feltüntető tankönyvvel szemben a hozzászólók igyekeztek rámutatni a mozgalomnak a nemesség saját belső gazdasági-társadalmi fejlődéséből eredő, az ábrázoltnál sokkal erősebb és mélyebb gyökereire s a mozgalom és egyes résztvevői pozitívabb megítélését javasolták. a) Ε vita természete szerint elsősorban a 48-at közvetlenül megelőző évtizedek kérdéseit helyezte előtérbe. Itt kell azonban megemlékeznünk azon külön ágáról is, mely az 17Q0-es évek politikai mozgalmainak ábrázolása ós -értékelése körül bontakozott ki. Kosáry Domokos azt a véleményét fejezte ki, hogy e mozgalmakat a tankönyv társadalmi ós politikai összefüggéseik világos feltárása nélkül, sokhelyt igen vitatható módon ismerteti. A tankönyv e fejezeteinek éppen arra kellene válaszolniok, hogy miként bontakoznak ki s mennyiben mutatnak az eljövendő polgári nemzeti átalakulás felé azok a haladó törekvések, melyek 1790 körül jönnek mozgásba. Kató Istvánnal egyetért abban, hogy 1790 elsősorban a gyarmati és a feudális elnyomás elleni harc, a nemzeti és polgári szabadság kivívása kérdéseinek felvetésévei, de lényegeden gyengébb haladó erőkkel valóban előképe 1848-nak. Ε felismeréseket azonban széles-