Századok – 1955

Tanulmányok - A Voproszi Isztorii a Századokról 415

422 A VOPROSZI ISZTORII A SZÁZADOKRÓL 422" körű kölcsönös tudoraányos tájékoztatás érdekében a folyóirat külön rovatot nyitott »A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja« címmel. A folyóirat máris több cikket publikált ebben a rovatban. A népi demokratikus Magyarország történészei harcolnak azért, hogy sikerrel valósítsák meg a Magyar Dolgozók Pártja és a magyar nép által elébük állított feladatokat. * A Századok szerkesztőbizottsága, megvitatva a Voproszi Isztorii cikkét, őszinte köszönetét és háláját juttatta kifejezésre a Voproszi Isztorii szerkesztőségének és a cikk szerzőinek azért az értékes, baráti támogatásért, melyet e cikk folyóiratunk és egész történettudományunk számára jelent. A szerkesztőbizottság ebben a cikkben újabb tanújelét látja annak, hogy az együttműködés a Szovjetunió és a népi demokráciák között a történettudomány területén is egyre inkább megvalósul, hogy a szovjet történészek milyen élénk érdeklődéssel kísérik fiatal marxista történettudományunk fejlődését, továbbá, hogy a Szovjetunió, mint annyi más vonatkozásban, a történettudomány területén is baráti segítséget nyújt a magyar történészeknek munkájuk ideológiai és módszertani színvonalának a marxizmus—leninizmus szellemében való emelése érdekében. Őszinte örömmel fogadta a szerkesztőbizottság a cikknek munkánk pozitívumaira vonatkozó megállapításait, melyek megerősítenek bennünket eddigi szerkesztési elveink követésében. Különösen értékesek számunkra a tanulmány kritikai észrevételei : ezek ugyanis munkánk— s az egész magyar történettudomány munkájának — több, igen lényeges kérdését érintik. Ezeket az 1952. és 1953. évben megjelent számokra vonatkozó megjegyzéseket teljes egészében magunkévá tesszük, egyet s mást e hiányosságok közül azóta magunk is felismertünk és kiküszöbölésüket legalább is megkezdtük. Rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy a szovjettörténészek, legutóbb maga A.M. Pankratova akadémikus immár több ízben népi demokratikus korszakunk történelmének feltárására hívják fel figyelmünket. Kétségtelenül ezen a téren voltak legnagyobb mulasztásaink, legsúlyosabb adósságaink. A Századok 1954-ben már igyekezett nagyobb figyelmet fordítani a felszabadulás utáni történelmünkre. Mégis — jól tudjuk — igen kevés az, amit ebben a vonatkozásban nyújtani tudtunk olvasóinknak, akik pedig élénk érdeklődéssel fordulnak felszabadulás utáni történelmünk elvi és módszertani problémái felé. Történelmünk e legújabb szakaszának feldolgozására irányuló munkák azóta, elsősorban Pártunk III. Kongresszusának útmutatásai alapján, már nagyobb lendületet vettek s 1955-re történetírásunk — s így a Századok is — több tanulmánnyal fog hozzájárulni történelmünk e legnagyobb jelentőségű szakaszának megismertetéséhez. Ujabb erőfeszítéseink ellenére azonban kétségtelen, hogy nem ismertük fel kellő időben népi demokráciánk történeti elemzésének rendkívüli fontosságát, mind a népi demokrácia megszilárdításáért folytatott harc, mind történetírásunk fejlesztése szempontjából, nem aknáztuk ki azt a különösen nagyfontosságú nevelőerőt, ami éppen e hősi harcokban és nagy eredményekben annyira gazdag utolsó 10 esztendő történetének vizsgálatában rejlik. Nem kevésbé értékes számunkra az a Századok 1952. és 1953. évi számaira vonatkozó megállapítás, mely szerint a folyóirat nem foglalkozik eleget törté-