Századok – 1955

Tanulmányok - A Voproszi Isztorii a Századokról 415

420 A VOPROSZI ISZTORII A SZÁZADOKRÓL 420" XX. század elején még megvoltak a jobbágyrendszer csökevényei. Ennek alapján a szerző minden oldalról megvizsgálja a magyar parasztság helyzetét és különösen a magyarországi mezőgazdasági proletariátus kialakulását. Mérey Klára a magyar parasztság 1905. évi forradalmi-demokratikus mozgalmával foglalkozó cikkében (1953. 4. sz.) arról szól, hogy milyen nagy forradalmi lehetőségei voltak a mezőgazdasági proletariátusnak és a parasztságnak. Mérey Klára megvizsgálja a cselédeknek és mezőgazdasági munkásoknak az ország nyugati megyéiben kibontakozott széleskörű sztrájkmozgalmát. Bemutatja, hogy milyen rendkívül nagy volt a mozgalom terjedelme és milyen erős volt a sztrájkoló proletariátusban az a törekvés, hogy szövetséget kössön az ipari proletariátussal. A magyar szociáldemokrata párt jobboldali vezetői megakadályozták, hogy ez a szövetség létrejöhessen.· Ez volt azután a mozgalom vereségének legfontosabb oka. Az 1905-ben Magyarországon kibontakozott parasztmozgalom megmutatta, hogy milyen nagy szükség van egy szoros munkás-paraszt szövetség létrehozására. A magyar munkásmozgalom egyik fontos kérdésével foglalkozik Nemes Dezső »A Magyar Munkásegylet története a Párizsi Kommün napjaiban« c. cikke (1952. 1. sz.). A cikk megvizsgálja, hogy milyen hatást gyakorolt a Párizsi Kommün a magyar munkásmozgalomra és bemutatja, hogy már a munkásmozgalom hajnalán milyen világosan megnyilvánult a magyar proletariátus internacionalizmusa. A párizsi munkások hősi harca óriási lelkesedést váltott ki a magyar munkásosztályban és elsősorban szervezeteiben — az Altalános Munkásegyletben és a Munkásképző Egyletben — és elősegítette a sztrájkmozgalom fellendülését Magyarországon. A szerző bemutatja, hogy az Általános Munkásegylet számos lassalleánus hibája és ideológiai tisztázatlansága ellenére is síkra szállt a proletariátus felfegyverzése mellett és teljesen együttérzett a párizsi munkásosztálynak azzal a hősi próbálkozásával, hogy felállítsa a proletárdiktatúrát. Nagy érdeklődésre tarthat számot Hatvanyné E. Doris »A női és gyermekmunka Magyarországon 1890—1914 között« c. cikke (1952. l.sz.).Ez a gazdag statisztikai anyagon felépült munka szembeszökő jellemzést ad a magyar munkásosztály helyzetéről az első világháború előestéjén. A szerző bemutatja, hogy a félgyarmati, elmaradt Magyarországon a munkásosztály helyzete roszszabb volt, mint a vezető kapitalista országokban. A női és különösen a gyermekmunka Magyarországon sokkal jobban el volt terjedve, mint azokban az országokban. A szerzőnek rá kellett volna mutatnia arra, hogy a magyarországi munkásosztály helyzetének rosszabbodása a XX. század elején és különösen az első világháború küszöbén azzal a körülménnyel áll kapcsolatban, hogy a magyar kapitalizmus az imperializmus szakaszába lépett. Több cikk foglalkozik a magyar munkásmozgalomnak az első* világháborúra eső szakaszával (igen érdekes és tartalmas Andics Erzsébetnek erről a témáról írt cikke), leleplezi a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek áruló politikáját, és azt vizsgálja, hogy milyen hatást gyakorolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a forradalmi harc fellendülésére Magyarországon. Sajnos a folyóirat keveset foglalkozik a Magyar Tanácsköztársaság történetével. 1949-ben jelent meg Lukács Lajos »Adalékok a nyugati imperialista hatalmak és a magyar ellenforradalom együttműködéséhez 1919-ben« c. cikke, amelyet csak Nagy Kálmán »Stromfeld Aurél, a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke« c. cikke követett (1951. 1—2. sz ).