Századok – 1955

Tanulmányok - Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben 359

384 IIANÁK PÉTER kezdve újból heves harcokat folytatott a nagybirtokos-finánctőkés rendszer ellen. A mozgalmak középpontjai 1903—1904-ben az Alföld középső és déli részein, elsősorban Bács, Temes, Torontál, Békés, Arad és Bihar megyében alakultak ki, ami azt mutatja, hogy a forrongás a Viharsarokból, mint cent­rumból sugárzott szét. 1903-ban a leghevesebb harcok színtere Bihar megye volt. Itt is hatalmas latifundiumok, köztük 400 ezer holdnyi egyházi nagy­birtok fojtogatta a parasztságot. A Bihar megyei, javarészt román szegény­parasztság harca elsősorban a nagybirtokosok és nagybérlőik kizsákmányo­lása ellen irányult, de — ha lefojtva, ha burkolt formában is — terjedt a föld­osztás követelése is. A bihari szegényparasztok harcát szocialista munkások vezették, akik az SzDP és az »újjászervezettek« hivatalos agrárprogramját el­vetve, nyíltan »nagy szociáldemokrata földosztást« hirdettek és aratósztrájko­kat szerveztek. Heves harcok folytak a helyi hatóságok önkénye ellen Békés ós Arad megyében, Temes és Torontál megyében psdig 1903 végén és 1904 ele­jén a paraszti forrongás olyan méreteket öltött, hogy — amint egyik hivatalos torontáli jelentés mondja — már nemcsak a közrend, hanem »a társadalmi rend, a hatóságok és papok ellen irányul«. A kormány nagy fegyveres erők felvonultatásával, valóságos ostromállapot bevezetésével igyekezett elnyomni a szerb és román parasztság körében állandósult forrongást. Ötéves szünet után 1903-ban nagy területen törtek fel az aratósztráj­kok Temes, Torontál, Bács, Arad, Biké3, Szolnok megyében és szórványosan az ország egyéb vidékein is. Ezekben az aratósztrájkokban több mint tízezer földmunkás vett részt, követeléseik elsősorban a bérviszonyok romlása, az uzsora és robot növelése ellen irányultak. A nagybirtok védelmére ismét fel­vonult a csendőrség, helyenként katonaság is, a börtönök megteltek a kenye­rükért küzdő román, szerb, magyar szegényparasztokkal. Az 1903-as arató­sztrájkok ennek ellenére a legtöbb esetben sikeresek voltak. A parasztmozgalom fellendülésére mindenekelőtt az ipari proletariátus harcainak hatása jellemző. Több jelentésből kitűnik, hogy az egyes városokban erősödő szocialista mozgalom sugárzott szét a környék falusi szegénysége kö­zött. Kitűnik továbbá az is, hogy a nagyváradi, aradi, temesvári munkás­szervezeteknek, sőt egyes helybeli szocialista munkásoknak is milyen nagy szerepük volt a paraszttömegek öntudatosításában, szervezésében, a szoci­alista eszmék terjesztésében. A fellendülés másik jellemző vonása, hogy a földmunkás és szegény­paraszti követeléseken túlmenően hangot kaptak az egész parasztság követe­lései is, elsősorban — ha nem is országosan — a földosztás. Emellett sok mozgalom tört ki a nyomasztó adóteher é3 adóbehajtás, a helyi hatóságok durva önkénye miatt. A csendőrség vérengzése tette emlékezetessé az Arad megyei Seprős község népének harcát, amely a bíróválasztáson elkövetett erőszak miatt kelt fel. Ilyen eset ezekben az években számos helyütt ismét­lődött meg. A Viharsarokban és a Délvidéken a demokratikus átalakulás politikai követelései is megragadták a parasztságot. Ezekbe a demokratikus mozgalmakba a szegényparasztságon túlmenően a birtokos parasztság széle­sebb rétegei kapcsolódtak be. Végül a fellendülésre rendkívül jellemző, hogy az nagyobbrészt nemzeti­ségi vagy vegyes nemzetiségű területeken, a tiszántúli románlakta vidékeken, a Bácskában és a Bánátban, Horvátországban bontakozott ki. A paraszt­megmozdulások általában nem voltak nemzetiségi jellegűek, sőt maguk a

Next

/
Thumbnails
Contents