Századok – 1955

Tanulmányok - Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben 359

A DUALIZMUS VÁLSÁGÁNAK ELMÉLYÜLÉSE A XX. SZÁZAD ELSŐ ÉVEIBEN 379 Az osztályharc ilyen szerepe azonban csak időlegesen és járulékosan ható tényező volt. Történelmileg lényeges szerepe a dualizmus állandó gyengítésében, rombolásában, majd megdöntésében mutatkozott meg. 3. A munkásosztály és a parasztság mozgalmainak fellendülése a XX. század első éveiben* A munkásmozgalom hullámának emelkedése a századeleji gazdasági válság idején A magyarországi munkásosztály harcaira a század első éveiben a gazdasági válság ütötte rá bélyegét. A munkanélküliek serege rohamosan felduzzadt, a munkábanállók bére csökkent a nélkülözés és nyomor e különösen keserves éveiben. A tőkések a termelés csökkenése és az áresés okozta veszteségüket, kárukat megint csak a munkásnép bőrén akarták megvenni. A munkásosztály, amelynek gerincét a századforduló idején már a nagyüzemi proletariátus alkotta, szívósan védekezett és bátran támadott, igyekezett megakadályozni életviszonyainak gyors romlását. A harc feltételei nem voltak kedvezőek ; pangás és redukció mindenütt, munkaalkalom kevés, s túl sok üres kéz és gyomor. De a válság sújtotta proletárok vállalták a harcot : már 1900-ban több fővárosi nagyüzem — így a Ganz-gyár, az Állami Gépgyár, a villamos vasút — munkásai folytattak hosszú, hősies sztrájkharcot a gyárosok támadása, a bércsökkentés, vagy a munkaintenzitás növelése ellen. Az 1901-es nagyobb sztrájkok közül Budapesten a konfekcióipar 4000 nőmunkásának, a diósgyőri és a resicai vasmunkásoknak a sikeres harca emelkedik ki. Resicán a munkások a katonai megszállás és a csendőrök vérengzése ellenére vívták ki győzelmüket. A munkábanállók áldozatos sztrájkharcait a munkanélküliek tömegtüntetései egészítették ki. Még a hivatalos rendőri és közigazgatási jelentésekből is megdöbbentő kép tárul fel a munkanélküli tízezrek nyomoráról. De e jelentésekből az is kiderül, hogy a munkások büszke öntudattal utasították vissza az egyházi alamizsnát és a burzsoá körök által rendezett »nyomorenyhítő« »kenyér-bálok« adományait. »Munkánk eladó, de önérzetünket nem lehet fölváltani koldusgarasokra« — vallották a munkanélküliek és szervezetten léptek harcba. 1901 januárjában és februárjában a fővárosban többezer munkanélküli kétízben is nagy tüntetést rendezett, »Le a burzsoáziával ! Kenyeret adjatok ! Jogot a népnek !« jelszavakkal munkát követelt. A tüntetések számos vidéki városra is kiterjedtek, majd az év végén ismét Budapesten harsant fel tízezernél több munkanélküli tüntető ajkáról a »Munkát, kenyeret !« követelés. A nagybirtok és nagytőke állama valamennyi esetben kíméletlen erőszakkal válaszolt, a munkanélküli tömegeknek kardlap és lovasroham jutott osztályrészül. A vérengzések mellett a kormány valóságos hajtóvadászatot rendezett a munkanélküliek ellen. Razziákkal, kitoloncolásokkal akarta megtörni a harcos fellépést. * A század első éveiben megélénkültek a nemzetiségi mozgalmak is. A nemzetiségi burzsoá pártok növekvő politikai aktivitást fejtettek ki, ós egyes nemzetiségeknél polgári-demokratikus irányzatok is felléptek. A nemzetiségek fejlődésével, mozgalmaival a tankönyv egyik külön fejezete foglalkozik, ugyancsak tárgyalásra kerül a nemzetiségi kérdés a magyar uralkodó osztályok elnyomó nemzetiségi politkájának ismertetése során is. (H. P.) 4*