Századok – 1955

Tanulmányok - Hanák Péter: A dualizmus válságának elmélyülése a XX. század első éveiben 359

372 IIANÁK PÉTER Α századforduló Függetlenségi Pártja tehát lényegében a magát még tartó középbirtokos osztály ellenzéki része és a középburzsoázia szövetségét képviselte, amelyen belül a vezetés továbbra is a középbirtokosoké volt. Ez a szövetség tehát kifejezte a középburzsoázia erősödését, az ellenzék politikai vezetésében való növekvő részesedését, de azt is visszatükrözte, hogy a középburzsoázia még nem elég erős, szervezett és bátor az önálló politikai fellépésre, továbbra is elfogadja, sőt keresi az ellenzéki dzsentri vezetését. Ε szövetség alapját olyan közös érdekek alkották, mint a tömegmozgalmak nacionalista irányba való terelése és befolyásolása, mint az osztrák és magyar finánctőkével való közös ellentétek, az Ausztriához fűződő kapcsolatok lazítása s a magyar középrétegeknek a politikai hatalomban való nagyobb részesedési igénye. Ezért vált a Függetlenségi Párt a kormánypárt megbuktatására törő parlamenti ellenzék gerincévé. Ugyanakkor a jómódú középbirtokosok vezetőszerepe összekötő kapcsot is jelentett az ellenzéki burzsoázia és a 67-es nagybirtokosok között. A dzsentri-vezetés teljesen elhalványította a burzsoázia amúgyis erőtlen társadalmi reformköveteléseit, sőt, mivel a középbirtok és nagybirtok érdekei lényegében megegyeztek az összmonarchiai piac monopolizálása, tehát a közös vámterület fenntartása tekintetében, a Függetlenségi Párt körül tömörülő ellenzék tényleges programjának súlypontja a gazdasági függés feszegetéséről a magyar vezényszó és egyéb közjogi kérdések felé, a Monarchián belüli hatalmi igények irányában tolódott el. Ellentétek a magyar imperializmus erőviszonyainak megítélésében Az uralkodó osztályokon belüli, a profitérdekekből fakadt ellentétek, a politikai és gazdasági hegemóniáért folytatott belviszályok szorosan összekapcsolódtak a magyar imperializmus erőviszonyainak és lehetőségeinek eltérő megítéléséből keletkezett ellentétekkel. A magyar financoligarchia, a döntő gazdasági és politikai pozíciók birtokában, a dualizmus mindenirányú megmerevítésére törekedett, nem kívánta megbolygatni az osztrák-magyar viszonyt sem, s — ha nem is végérvényesen, de tartósan — elfogadta az alárendelt, csatlós imperialista szerepet. Az uralkodó osztályoknak a fináncoligarchiával szembenálló csoportjai, amint a belhatalmi viszonyok alakulásával sem, az alárendelt csatlós szereppel sem elégedtek meg, és a magyar imperializmus önálló igényeinek érvényesítéséért szállottak síkra. A magyar uralkodó osztályokon belüli ellentétek ilyeténképpen jelentősen kibővültek és sajátos módon kifejezésre jutottak abban a kérdésben is : milyen helyet foglaljon el a magyar imperializmus az Osztrák-Magyar Monarchia — ezen túlmenően — Délkeleteurópa imperialista rendszerében. A magyar imperializmus mindkét irányzata természetesen közös platformon állt az alapvető kérdésekben : a soviniszta nemzetiségi elnyomó politikában, a szomszéd kisnépek nemzeti egyesülésének megakadályozásában, a Monarchia fenntartásának szükségességében. Az ellentétek csak ezeken belül, az imperialista célkitűzések módszerei és reális lehetőségei tekintetében jelentkeztek. Az előző fejezetben, az imperializmus magyarországi sajátosságainak vizsgálatánál láttuk, hogy az imperializmus nemzetközi rendszerében Magyar-