Századok – 1955
Tanulmányok - G. Fazekas Erzsébet: Magyarország felszabadulása a népi demokratikus forradalmunk néhány kérdése 334
MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSÉHEZ 335 inkább igyekeznek népeik megszabadulni a háború és a fasiszta elnyomás szenvedéseitől, s a Szovjetunió vezette antifasiszta koalíció szövetségeseivé lesznek. Sztálin rámutatott, hogy »csak a hitlerista fajankók nem tudják megérteni, hogy nemcsak az európai mögöttes terület, hanem a német haderők német hátországa is tűzhányó, amely minden percben kitörhet és eltemeti a hitlerista kalandorokat.«2 A második világháború éveiben hovatovább ilyen tűzhányóvá lett Magyarország is, mellyel a fasiszta »szövetséges« mindinkább megszállott, függő országként bánt el. A magyar népre nemcsak az evvel járó gazdasági kifosztás nehezedett súlyosan, de Horthyék arról is gondoskodtak, hogy a lakosság dolgozó tömegei növekvő mértékben vérrel is adózzanak német hűbéruraiknak. Mindehhez újra fokozott mértékben léptek előtérbe a Horthyfasizmus népelnyomó terroreszközei. Ezek voltak azok a belső tényezők, melyek alapján mind szélesebb tömegekben nőtt az elkeseredés és gyűlölet Horthyék és német gazdáik ellen, s párosult fokozódó erővel a béke, szabadság és nemzeti függetlenség vágyával. Ugyanakkor a Szovjet Hadseregnek a hitleristákra mért súlyos csapásai, s az elsősorban ezek következtében a Szovjetunió és a szabadságukért küzdő népek javára megváltozó nemzetközi helyzet, állandó s egyre erősödő külső tényezőként befolyásolták Magyarországon is, mint az összes fasiszta járomban tengődő országokban, a belső helyzet alakulását. Ezek a csapások s a velük összefüggő nemzetközi változások az adott ország belső viszonyainak megfelelően, különböző mértékben és különböző formákban, lényegében azonban mindenütt két ellentétes irányú folyamat fejlődését segítették elő. Egyrészt, mint erre már rámutattunk, a Szovjet Hadsereg hősies harcai s mind nagyobb mértékben kibontakozó győzelmei bátorságot öntöttek a leigázott nemzetek néptömegeibe, s valósággal felajzották nemzeti ellenállási mozgalmiíkat, szabadságharcukat. Másrészt fokozódó rémületet, zavart s végül fejvesztett kapkodást és bomlást váltottak ki a fasiszta járomban tengődő országok uralkodó köreiben. Olyasvalami nőtt, érlelődött és lépett fel végül több európai országban, mely lényegében a forradalmi válság ismérveit hordta magán. Lenin a következőképpen foglalja össze a forradalmi válság döntő vonásait : »1. Az uralkodó osztályok számára lehetetlenné vált uralmuk változatlan formában való fenntartása ; a 'felső rétegek' valamilyen válsággal küzdenek, az uralkodó osztályok politikája válságba jutott, s ennek következtében rés támad, amelyen áttör az elnyomott osztályok elégedetlensége és forrongása. Ahhoz, hogy forradalom legyen, rendszerint nem elegendő, hogy az 'Alsó rétegek' nem akarnak a régi módon élni, a forradalomhoz még az is szükséges, hogy a 'Felső rétegek se tudjanak' a régi módon élni ; 2. Az elnyomott osztályok nyomora és szenvedése a szokottnál nagyobb ; 3. A tömegek aktivitása az említett okokból jelentékenyen fokozódik ; a tömegek a 'békés' korszakban nyugodtan engedik magukat kifosztani, de viharos időkben a yálságos helyzet és maguk a 'felső rétegek' is önálló történelmi fellépésre késztetik őket.«3 2 Sztálin, i. m. 28. 1. 3 Lsnin: A II. Internacionálé csődje. — Művei, 21. k. Szikra, 1951. 208. 1.
