Századok – 1955

Szemle - Birkukovics; V. V.–Porsnyev; B. F.–Szkazkin; Sz. D.: Az újkor története. (Ism. Bellér Béla) 293

298 SZEM I,Ε is elárul. A szerzőknek ehelyett az ellentmondó megállapítás helyett egyszerűen a király személyét kellett volna beállítani a nemességbe, mint osztályba, s így megoldódott volna a történeti személyiség helyes, alábecsüléstől és túlbecsüléstől egyaránt ment ábrázolása. Nem adnak a szerzők egyértelmű értékelést Colbert-re ós a merkantilista gazdaságpolitikára vonatkozólag sem. Lényegében nyitva hagyják azt a kérdést, hogy Colbert egyszerűen a hanyatló feudális abszolutizmus pénzügyi ós katonai szükségleteinek engedelmes kiszolgálója volt-e, mint a II. Frigyes-féle korcs porosz merkantilizmus képviselői (225. 1.), vagy pedig objektíve mégis elősegítette a franciaországi eredeti tőkefelhalmozást, a francia kapitalizmus fejlődését (146—147. 1.). Marx nyomán úgy véljük, hogy az utóbbi felfogás a helyes. A kisebb-nagyobb román, germán és szláv országokat tárgyaló fejezetek (X—XI., XV—XVI.) az erősen elütő történeti anyag ellenére is bizonyos közös vonásokat mutatnak. Ezek alapján összefoglalólag elemezhetjük őket. Nagy érdemük ezeknek a fejezeteknek, hogy először adnak részletes, áttekintő képet a kisebb európai országok történetéről, mind Nyugat-, mind különösen Kelet-Európában. Ezek a fejezetek rendkívül sok (véleményünk szerint túl sok) konkrét anyagot adnak az illető országok történetére vonatkozólag, s betekintést nyújtanak e népek történeti múltjába. Ugyanakkor bizonyos általános hiányosságokat is mutatnak — főleg elvi-tudományos szempontból. Legfőbb hibájukat abban jelölhetjük meg, hogy a fejezetekből nem derül ki, hogy konkrétan milyen az illető országok gazdasági-társadalmi szerkezete, történelmi fejlődése, milyen konkrétan a dolgozó tömegek helyzete, hogyan áll ezekben az országokban a. feudális és burzsoá erők küzdelme, szóval milyen helyet foglalnak el pontosan az eredeti tőkefelhalmozás általános menetében. Nem tisztáznak a szerzők pl. olyan, a délkeleteurópai népek fejlődése szempontjából alapvetően fontos kérdést, mint a török feudalizmus jellego, noha e kérdés megvilágításához Marx elegendő szempontot adott. A szerzők ugyan néhányszor tesznek kísérletet arra, hogy pontosabban meghatározzák az egyes országok gazdasági-társadalmi-politikai fejlődését. A felvilágosult abszolutizmust például — nem éppen helytelenül —- úgy jellemzik, mint »a nemesi monarchia fejlődésének speciális formájá«-t, amelyet a még nem eléggé fejlett burzsoázia ós a nemesség közötti együttműködés jellemez (224—237. 1.), s amelynek éppen ezért volt1 talaja Európa egyes, gazdasági-politikai szempontból elmaradott országaiban, mint pl. Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Dániában s általában Kelet-Európában. Ezt az általános megállapítást azonban sehol sem támasztják alá konkrét gazdaságitársadalmi elemzéssel. Hogy ezeknek az országoknak XVXI—XVIII. századi története marxista szempontból nincsen még kellőképpen feldolgozva és értékelve, mutatja az is, hogy a periodizáció nem a társadalmi-gazdasági fejlődés egyes szakaszait, hanem a királyok uralkodását, miniszterek, államférfiak kormányzását követi. A konkrét történeti anyagban is túlságosan nagy teret foglalnak el a néptömegek történeti szerepének rovására a háborúk, békekötések, diplomáciai mesterkedések, dinasztikus házasságok, az uralkodó osztály frakcióharcai stb. Ezeknek a katonai és politikai tényeknek halmozása, a megfelelő történeti áttekintés és periodizáció hiánya megnehezíti ezeknek a különben igen értékes fejezeteknek tanulmányozását. Ezzel szemben igen sikerült fejezeteknek tarthatjuk a Németországgal, Poroszországgal és a soknemzetiségű osztrák (helyesebben : Habsburg-) monarchiával foglalkozó (XII—XIV.) fejezeteket. Ezekből a fejezetekből világosan előtűnnek az egyes országok gazdasági-társadalmi és politikai fejlődésének legjellemzőbb sajátosságai. A német ós porosz fejezet megfelelő tényanyagon, rendkívül világosan tárgyalja a »második jobbágyság« kialakulását a német birodalomban, a nagy német parasztháborúban és a 30 éves háborúban elszenvedett vereség után. Ezek a fejezetek feltárják azokat a különleges formákat, amelyek között a kapitalista termelési mód előkészítése folyt falun — erős központi hatalom hiánya, a parasztság tehetetlensége, a városi polgárság gyengesége, a nemesség korlátlan gazdasági ós politikai uralmának feltótelei közepette. A Nyugat-Nemetországban kialakult »Grundherrschaft« (önálló paraszti gazdaság), illetőleg a Kelet-Németországban, elsősorban Poroszországban létrejött »Gutsherrschaft« (a jobbágyroboton alapuló nemesi uradalom) tulajdonképpen a mezőgazdaság kapitalista fejlődósének két útját, az amerikai és a porosz utas fejlődóst előlegezi. A két fejezet ezúttal példamutatóan foglalkozik az államfejlődés kérdéseivel is. Helyesen fejti ki, hogy Németországban sem jöhetett volna létre fejedelmi abszolutizmus a városok, kereskedelem, burzsoázia bizonyos fejlődése nélkül (213. 1.) ; de nem magyarázza meg, hogy hogyan maradhatott mégis állandó politikai forma a fejedelmi abszolutizmus az általános gazdasági hanyatlás, a városi fejlődés megrekedése mellett. Kitűnően világítja meg a könyv a reakciós porosz állam szerepét is, és szétfoszlatja a II. Frigyes-féle felvilágosult abszolutizmus legendáját (224. 1.). Bizonyos szempontból pozitívabban érté-