Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Niederhauser Emil: A bolgár történettudomány fejlődése 270

280 NIEDERHAUSE It EMIL jelen sivárságát és elleplezni azt, hogy a világhódító török ősbolgárok utódait saját uraik igen nyomorúságos helyzetben tartják. A sorozatos »nemzeti katasztrófák« után bekövetkezett »nemzeti önvizsgálat« elsősorban a szomszédos népekben — szerbek, románok, görögök, törökök — találta meg a bűnösöket, akik mind elvettek egy-egy részt a bolgár földből. Azután itt vannak a nyugati hatalmak, amelyek a békeszerződésben megcsonkították a bolgár államot. És itt van Oroszország, amely egyesek szerint cserbenhagyta Bulgáriát a balkáni háborúk idején. És ha már az országon beliil is meg kellett találni a katasztrófák okozóját, akkor sem akarták meglátni azt, hogy a burzsoázia hódító politikája okozta a vereségeket, hanem csak azon vitatkoztak a szembenálló felek, hogy Bulgária a helyes oldalra állott-e az első világháborúban. Az antantbarát politikusok a balkáni háborút végigharcoló Balkán Szövetség létrejöttét apologetizálják és azt bizonygatják, hogy a világháborúban az antant mellé kellett volna állni ; a németbarátok felhányják, hogy a Balkán Szövetségen belül eleve kibékíthetetlenek voltak az ellentétek, Oroszország a szerbek és a többi szövetséges oldalán állt, így Bulgáriának feltótlenül a németekhez kellett csatlakoznia, csak ettől a lépéstől várhatta jogos nemzeti törekvéseinek kielégítését. A bolgár burzsoázia egyetemleges felelősségének a kérdését ezek a burzsoá politikusok és történészek természetesen nem vethették fel. És ha akadt is józanabb hang az egymást vádoló közírók" körében, mint az agrárpárti Papancsevé, aki »Egy vétkes uralkodás« címen Ferdinánd kormányzását tette mérlegre, az csak az uralkodó személyes ambíciójával, féktelen nagyravágyásával és hiúságával magyarázza a történteket, a burzsoázia felelősségét ő sem képes meglátni. Persze volt, aki tisztán látott általában, elvi síkon is, a történelem kérdéseiben is. Dimitár Blagoev, a szociáldemokrata párt alapítója, számos tanulmányában foglalkozott a bolgár történelem kérdéseivel. »Adalék a szocializmus történetéhez Bulgáriában« című nagy könyvében, amely 1906-ban jelent meg először, marxista szempontból írt rövid bevezetőt ad a bolgár nép történetéről. Ez az első, a tudományos szocializmus alapján álló értékelése a bolgár történelemnek, és még ma is igen jelentős. Blagoev ós társai, Kirkov, Georgiev, Kabakcsiev és 1918 után már G'eorgi Dimitrov és Vaszil Kolarov a burzsoá pártok és a jobboldali szociáldemokraták elleni harcuk során, főképp a párt folyóiratában, a Novo Vremében megjelent tanulmányaikban és cikkeikben a bolgár történelemnek, elsősorban az újkori és legújabbkori bolgár történelemnek számos kérdésében foglaltak állást. A politikai harc azonban annyira igénybevette idejüket és energiájukat, hogy nem tudtak ezekkel a kérdésekkel a kellő elmélyüléssel foglalkozni. A bolgár múlt marxista-leninista szellemű feldolgozásával várni kellett 1944-ig. V IV 1944. szeptember 9., a bolgár nép második és végleges felszabadulása, a történettudomány terén is új helyzetet teremtett. A bolgár történészek számára megnyílt annak a lehetősége, hogy valóban tudományos alapokon, tudományos elmélettel felfegyverkezve írják meg a bolgár nép igazi történetét, és ezzel szolgálják ennek a népnek az ügyét, ezzel vigyék előbbre azon az úton, amely mind világosabban a népi demokratikus rendszer, a szocializmus felépítése felé vezette a bolgár népet. A bolgár történettudomány neki is indult ennek az útnak. Természetesen ezen az úton voltak tétovázások, bizonytalanságok, időnkint tévutak. A burzsoá béklyókhoz szokott történetírás még nem tudott rögtön a legteljesebb mértékben élni a szabadsággal. Erősek voltak még a múlt maradványai, személyi és szervezeti téren egyaránt. A bolgár történészek azonban bizton követhették a pártot, a párt útmutatásait, a párt vezetőinek szavát. Láttuk már az előző korszak áttekintése során, ljogy a bolgár szociáldemokrata párt megalapítója, Dimitár Blagoev számos munkájában foglalkozott a bolgár történelem kérdéseivel és számos helyes megállapítást tett. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy Blagoev marxista volt, de még nem volt leninista, nem ismerte a forradalmi dialektikát, nem volt világos elképzelése a forradalomról és a parasztságnak, mint szövetségesnek a szerepéről. Megállapításait a bolgár történettudomány mindenesetre igen nagyra értékeli és — bizonyos korrekciókkal természetesen — ma is érvényesíti. A tesznyákok többi vezetői közül még ki kell emelni Hriszto Kabakcsievet, aki az első világháború idején képviselő volt és ilyen minőségében harcolt a bolgár sovinizmus ellen, 1918 vitán pedig megírta a háborús korszak történetét »Bulgária egy évtized leforgása alatt« című könyvében. 1927 óta a Szovjetunióban élt, itt írta nagy munkáját Blagoevről és a tesznyákok pártjának a történetéről, amely azonban mindmáig