Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Cheresteşiu; V.–Stănescu; E.–Ionaşcu; I.: A történettudomány tízéves fejlődése a Román Népköztársaságban 262

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÍZÉVES FEJLŐDÉSE A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN 263 szerepet játszott a történettudomány további fejlődésében. így például a tankönyv szerzői, a múltbeli történelmi munkáktól eltérően, elsősorban a korábban közzétett vagy nemrégiben feltárt források alapján írták meg könyvüket, és állításaikat kizárólag forrásokra alapozták. Ugyanakkor a tankönyv szerzői — és ez útmutatásul szolgált a későbbi kutatásokhoz — felhasználták mindazt, ami a múlt hátrahagyott örökségében jó volt, miáltal e tankönyv hazánk történettudománya haladó hagyományainak magasabbfokú folytatásává lett. A tankönyv megjelenése a benne érvényesülő történelemszemlélet által alapvető hozzájárulást jelentett a történettudomány fejlődéséhez. Feltárva a mai Románia területen kifejlődött társadalmak élet- ós gondolkodásmódját, ez életmódnak az idők folyamán megállapítható változásait, valamint a népnek anyagi és szellemi élete fejlesztéséért vívott harcát, a tankönyv bebizonyította, hogy csak az olyan történettudomány nevezhető marxista-leninista történettudománynak, amely elsősorban az anyagi ós szellemi javak közvetlen termelőinek életével és harcával foglalkozik. Elénk tárva az ország népének a jólétért ós szabadságért folytatott társadalmi harcát, az Európának ezen a részén élő népek egymásra gyakorolt hatását, valamint azokat a közös harcokat, melyeket ezek a népek a tatár, török és Habsburg elnyomás, továbbá a jelenkori imperialisták ellen folytattak, a tankönyv megmutatta, hogy hazánk igazi történettudományát csak úgy fejleszthetjük, ha a sovinizmus és a nacionalizmus utolsó maradványait is felszámoljuk, s ha ugyanakkor a közép-, kelet- és délkeleteurópai népek történelmi sorsközösségét szemléltetjük. Hasonlóképpen jelentős mozzanat volt a Román Népköztársaság történettudományának új alapokon való fejlesztésében a Román Népköztársaság Akadémiája Történeti Intézetének létesítése 1948-ban, majd valamivel később az Országos Régészeti Múzeum újjászervezése. A történelmi kutatások eképpen megfelelő szervezeti kerethez jutottak. Lehetővé vált a történelmi búvárkodás terén a kollektív munkamódszer (a különböző problémák szakértőiből alakult nagyszámú munkaközösség munkábaállítása által), a széleskörű tudományos dokumentáció bevezetése (a könyvtár és a dokumentációs nyilvántartás megszervezése által), a történeti publikációs tevékenység növelése (új folyóiratok ós munkák megjelenése által), valamint a történelmi ismereteknek a nagyközönség körében való fokozottabb terjesztése. A Román Népköztársaság Akadémiája Történeti Intézetének 1948. évi megalakulása lehetővé tette a történészek tömörítését ós ezáltal a történelmi kutatások rendszeresebb, összehangoltabb megszervezését, a tervezés bevezetését, a történészek közötti tapasztalatcserét és az elért eredmények továbbadását. Hazánk új történettudományának első és további eredményeit a Studii (Tanulmányok) c. folyóirat közölte, melynek első száma 1948 elején jelent meg. A Studii c. folyóirat történettudományunk fejlesztésében fontos szerepet játszott, mert általa történészeink olyan szócsőhöz jutottak, melyen keresztül közölhették eredményeiket és nehézségeiket, ismertethették a megvitatásra váró kérdéseket és a jövő célkitűzéseit. A Studii hasábjain folytatott viták (Románia ókori történetéről, az 1821. évi felkelésről stb.) révén sikerült hazánk történetének egyes kérdéseit egészben vagy részben tisztázni. A Studii folyóirat mellett, mely a közép- és újkori, de különösen a jelenkori történet problémáival foglalkozik, a Studii §i Cercetári de Istorie veche (Ókori történeti tanulmányok ós kutatások) c. folyóirat, a Román Népköztársaság régészeinek szócsöve is fontos szerepet játszott régészetünk és ókori történetünk fejlesztésében. A burzsoá-földesúri Románia történetírói évtizedeken át következetesen meghamisították a román népnek a Szovjetunió jelenlegi területén élő népekkel fennállott régi és dicsőséges, baráti és fegyvertársi kapcsolataira vonatkozó történelmi igazságot. A Román-Orosz Múzeumnak 1948-ban történt megnyitása megsemmisítő csapást mért ezekre a ferdítésekre és fényt derített a román-orosz kapcsolatok valódi történetére. Népünk szóles tömegei így megismerhették a kölcsönös segítés eme régesrégi és állandó kapcsolatainak valódi jellegét. Hazánk történetének egyes fejezetei, mint például az 1574. évi törökellenes felkelés, a XVII. század kulturális fejlődése, az 1711. évi hadjárat, a nemzeti hadsereg újjáteremtése, a Román-Orosz Múzeumban közzétett anyag alapján teljesebb, világosabb értelmet nyertek. Ezért kutatóink továbbra is különös figyelmet fordítanak a román-orosz kapcsolatok történetére. A történettudomány újirányú fejlődésében hasonlóképpen fontos esemény volt az, mikor nemrég megnyílt a Nép Forradalmi Harcának Múzeuma. Ez a múzeum mutatja be azt az évszázados küzdelmet, amellyel a nép a kizsákmányolásra válaszolt és amely végül is Romániában az elnyomók feletti győzelemhez, a népi rendszer győzelméhez vezetett. Hazánkban első ízben világítottak rá a széles tömegekkel való megismertetés céljából népünk történetének olyan nagyszerű eseményeire, mint az erdélyi jobbágy-