Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241

252 l'ACH ZSIGMOND PÁL jobban kiszélesedik. A szovjet történészek e munkánkban történettudományunk szolid megalapozottságának jelét látják ; de azért is érdeklődéssel várják forráskiadványainkat, mert a magyar történetet — úgymond — nemcsak monográfiák és feldolgozások alapján, hanem első kézből, közvetlenül a források alapján is többen tanulmányozni akarják. Azt hiszem helyes a szovjet elvtársak e megjegyzéseinek is hangot adni, hiszen a történeti forráskiadási munka Akadémiánk részéről az elmúlt években nem mindig találkozott a szükséges méltánylással. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének munkájában nagy számban és rendkívül gazdag tematikával szerepelnek a történeti monográfiák, a történelemírásnak ez a klasszikus műfaja. A szovjet elvtársak nyomatékosan hangsúlyozzák ennek a műfajnak, a »fundamentális«, alapvető monográfiáknak nagy fontosságát az egész történettudomány szempontjából. így pl. a szovjet korszakra vonatkozó eddigi történetkutatói tevékenység komoly hiányának tekintik, hogy amikor igen nagy számban jelentek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és a szocializmus építését tárgyaló kisebb-nagyobb s főleg népszerű tudományos munkák, ugyanakkor kevés alapvető tudományos monográfia jelent meg ebből a tárgykörből. Éppan ezért most a szovjet korszak tanulmányozása egyik fő irányának nagy és részletes monográfiák elkészítését tartják. így a közeljövőben beható monográfiák kerülnek kiadásra olyan témákról, mint a mezőgazdaság kollektivizálása a fő gabonatermelő területeken, a párt harca a munkás-parasztszövetség megerősítéséért 1924—25-ben stb. Olyan fontos témákból pedig, ahol egyelőre még nem látják biztosíthatónak monográfiák elkészítését, tanulmánygyűjteményeket bocsátanak közre, így a munkás-parasztszövetség fejlődésének egyes állomásairól a szocializmus építésének időszakában, vagy — a korábbi időszakokból is példát hozva — az orosz nép 03 az orosz nemzet kialakulásáról. A szovjet történészeknek a történettudományi munka tervezésére vonatkozó elvi megjegyzéseiből s mindenekelőtt magából tervezési gyakorlatukból, a Történettudományi Intézet tényleges munkájából szemléletesen domborodik ki az a törekvés, amelyet — ha szabad ezt a kifejezést használni — a történettudomány tervszerű-arányos fejlesztésének nevezhetünk. A tervezés sokoldalúsága a történetírói műfajok kölcsönhatásának szem előtt tartásán alapul. Ε tekintetben nemcsak arról van szó, hogy kiterjedt forráskiadási és monografikus tevékenység nélkül természetesen nem kerülhet sor nagyszabású összefoglaló munkálatokra, hanem arról is — a szovjet elvtársak ezt is igen fontosnak tartják —, hogy a nagy áttekintések felfedik a tudomány »fehér foltjait« s ráirányítják a figyelmet a forrásfeltárás és monografikus munka soronlevő feladataira. Világos : a részletmunkálatok és az áttekintő szintézisek szerves összefüggése, egysége biztosíthatja csupán a lendületes ós gyümölcsöző fejlődést. Ez az elv alapjában kétségtelenül érvényes a magyar történettudományra is, ha persze konkrét alkalmazásában figyelembe kell vennünk a nem kis különbségeket : azt, hogy a Szovjetunióban több mint háromésfélévtizedes nagy előzmények alapozzák meg a jelenlegi tevékenységet ; másrészt azt, hogy hasonlíthatatlanul több jol kvalifikált káderrel rendelkeznek, s így amikor a nagyszabású összefoglaló munkálatok a történészek százait mozgósítják, ugyanakkor megfelelő erő jut forráskiadási és monografikus tevékenységre is. A tervezés tapasztalatain kívül nagy figyelmet érdemelnek azok a tanulságok is, amelyek a történettudományi munka módszeret, az Intézet munkájának stílusát illetik. Ε részben kétségtelen, hogy az intézeti munka fő módszere, amely rányomja bélyegét a munkastílusra — a viták módszere. A viták jelentik a tudományos munka ellenőrzésének fő formáit a szovjet Történettudományi Intézetben. A tudományos munkatársak —- kandidátustól felfelé — nagy önállóságot élveznek intézeti munkájukban. Tartaniok kell természetesen magukat évi egyéni munkatervük követelményeihez — az igazgatóság, tagjain kívül minden munkatársnak egyéni tervlapja van, amely az elvégzendő feladatokat negyedévi bontásban tartalmazza, feltüntetve, hogy az egyes tervfeladatok végrehajtására hány munkaóra esik az egy évre előirányzott 2000—-2200 munkaórából — ; negyedévenként írásos jelentésben kötelesek beszámolni az osztályvezetőnek végzett munkájukról ; hetenként két félnapot az Intézetben kell tölteniök értekezleteken, vitákon való részvétel, konzultáció ós egyéb teendők elvégzése céljából, —- a többi időt teljesen szabadon, saját belátásuk szerint használják fel tudományos munka végzésére, csupán hollétük helyét kell bejelenteniök, hogy szükség esetén elérhetők legyenek. Ami a lényeg : teljesen minimális a munka formai ellenőrzése, hanem a teljesítmény ellenőrzése van előtérben. A teljesítmény ellenőrzésén belül pedig a mennyiségi követelménnyel szemben — az ezidőszerint órvénybenlevő normák értelmében, az Intézet tagjainak státuszkategóriájuk szerint évente 4—-9 ív terjedelmű szerzői munkát kell felmutatniok — a minőségi ellen-