Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241
246 l'ACH ZSIGMOND PÁL azt az osztályelemzést, amely minden marxista igényű tudományos munkálatnak előfeltétele. Ezen a ponton érintenem kell egy olyan kérdést, amely szoros kapcsolatban van a gazdasági alap kutatásával s az utóbbi másfél esztendőben elég gyakran s meglehetősen nagy nyomatékkal vetődött fel vitáinkon, megbeszéléseinken : a termelőerők története, a technika története kutatásának kérdését. Történészeink közül többen mutattak rá elmaradásunkra ebben a tekintetben, s főleg arra utaltak, hogy igen keveset tettünk a dolgozó osztályok békés alkotó-termelőmunkájának feltárására történelmünk különböző korszakaiban, legfeljebb a dolgozó osztályok harcaira, forradalmi megmozdulásaira irányítottuk figyelmünket. Hogy a dolgozó tömegek termelőmunkájának tanulmányozása milyen fontos történészfeladat, — az előbbiekből is nyilvánvaló. Ugyanakkor a szovjet kollégák ezzel kapcsolatban is néhány igen fontos szempontot ajánlottak figyelmünkbe, olyan történészek, akik az Intézet földműveléstörténeti bizottságában dolgoznak, mint Szivkov professzor, vagy az ipari forradalom kérdéseit vizsgálják, mint a már említett Patyomkin és Jacunszkij elvtársak. Rámutattak arra, hogy a termelőerők fejlődésének, a technika történetének kutatása önmagában, elszigetelten — meddő és eredménytelen Studium ; csak akkor ván értelme és tudományos eredménye, ha a kérdés technikai oldalának tanulmányozása szorosan összekapcsolódik társadalmi oldalának vizsgálatával, a termelőerők fejlődésének tanulmányozása a termelési viszonyok változásának vizsgálatával, híven ahhoz a marxista tanításhoz, hogy a termelőerők és termelési viszonyok nem szakíthatok el egymástól s egységet alkotnak a társadalmi termelés folyamatában. Hangsúlyozták továbbá, hogy a dolgozó osztályok békés termelőmunkájának tanulmányozása nem szakítható el harcos megmozdulásaik, forradalmi mozgalmaik vizsgálatától : mert a termelőmunka és a harc a néptömegek történetformáló tevékenységének két, egymással szorosan összefüggő, egymástól elválaszthatatlan oldala. Jellemző pl., hogy az ipari forradalom kutatója nem elégszik meg a gépi termelőerők kifejlődésének vizsgálatával, hanem nagy figyelmet fordít a nagyipari proletariátus kialakulására, sőt ezen túlmenően : a munkásmozgalom harci formáinak változására és fejlődésére az ipari forradalom kibontakozásának egyes szakaszain. — Kétségtelen, hogy szovjet elvtársainknak ezeket a megjegyzéseit nagy mértékben fel kell használnunk gazdaságtörténeti tanulmányainkban, mind annak a bizottságnak a munkájában, amely történészek, néprajzosok, régészek közreműködésével a technika fejlődésének kutatását tűzte maga elé a feudalizmus századaiban, mind azokban a munkálatokban, amelyek a munkásosztály és a parasztság újabbkori történetének feltárására irányulnak. Szeretnék ezután egy másik mozzanatra rámutatni, amely ugyancsak igen fontos jellemző jegye a szovjet történészek, a szovjet Történettudományi Intézet munkájának — s ez a rendkívül széles történeti érdeklődés, egyetemes történeti látókör. A moszkvai Történettudományi Intézetben igen kiterjedt munka folyik az egyetemes történet kutatására : a Szovjetunió népei történetével foglalkozó öt osztály mellett ugyancsak öt osztály foglalkozik egyetemes történettel : ókori, középkori, újkori, legújabbkori osztály s az amerikai országok újkori és legújabbkori történetének osztálya, — megjegyezve, hogy emellett még két másik intézet : az Akadémia Orientalisztikai és Szlavisztikai Intézete tevékenységének jelentős része is az egyetemes történet, ti. a keleti népek, ill. a szláv népek történetének a tanulmányozására irányul. — Hasonlóan a szovjetuniótörtóneti osztályokhoz, a Történettudományi Intézet egyetemes történeti osztályai is széles és rendkívül kvalifikált munkatársi gárdával rendelkeznek. Ezeken az osztályokon dolgoznak pl. a szovjet történetírás olyan büszkeségei, mint Volgin és Koszminszkij akadémikus, Szkázkin akadémiai levelező tag, itt dolgozott a közelmúltban elhunyt Tarle és Vipper akadémikus, s rajtuk kívül a professzorok és doktorok nagy száma s a fiatal munkatársak hosszú sora. Sikerrel halad előre az európai országok legújabbkori történetével s az amerikai országok új- és legújabbkori történetével foglalkozó osztályoknak káderekkel való megerősítése is. Azokra a szakterületekre, ahol még hiány van jól felkészült szakemberekben, céltudatos káderpolitikával, főleg aspirantúra útján képeznek ki tudományos munkatársakat, így Közép-Ázsia, Latin-Amerika és az európai nem szláv népi demokratikus országok történetére. (Csak zárójelben említem meg, hogy a szláv népi demokratikus országok történetével elsősorban persze a Tretyakov professzor vezette Szlavisztikai Intézetben foglalkoznak, ahol folyamatban van olyan többkötetes összefoglaló munkák kiadása, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária története.) Iiyen káderviszonyok és szervezeti feltételek mellett természetesen rendkívül gazdag az egyetemes történeti osztályok kutatási tematikája is : átfogja valamennyi korszak és csaknem valamennyi ország történetét. Itt sincsen mód arra, hogy a tematikát — akárcsak futólagosan is — elősoroljam. Megint csupán két nagy összefoglaló munkára.
