Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
236 KLEINNÉ ST. ZSUZSA statáriumot rendelt el. Itt is a katonai parancsnokság lépett közbe és letartóztatták az őrs tagjait.13 5 Radafalván (Vas m.) a határrendőrőrs szintén »fellázadt« és a kommunizmust éltette. Letartóztatásukat úgy kerülték el, hogy Ausztriába menekültek át.136 Ezek az események még csak előszelei voltak annak a nagy viharnak, amely akkor robbant ki, amikor sor került a toborzásra, majd a sorozásra. Horthyék nagy reményeket fűztek a hadsereg Dunántúlon történő kiegészítéséhez. Azt remélték, hogy a lakosság csatlakozik majd hozzájuk, s fegyveres bandáikat »ellátja mindennel, ami tőle telik s amire egy átvonuló hadseregnek elkerülhetetlenül szüksége van«.137 Ezeket, a hadsereg támogatásához fűződő reményeket is szertefoszlatta a dolgozók harcos fellépése. A fővezérség augusztusban toborzással kezdte meg a hadsereg kiegészítését. Ezzel kapcsolatban szerettek arról beszélni, hogy a Dunántúl nyugati részében milyen sikereket értek el. Ebben kétségtelenül van is valamennyi igazság. Mégpedig annyi, hogy Szombathelyen és környékén, a határhoz közel igen sok szökött tiszt, ellenforradalmár gyűlt össze, akik aztán valóban csatlakoztak is Lehár előnyomuló csapatához. Támogatták az ellenforradalmi hadsereget a kulákok is. Egyébként azonban itt épp olyan rosszul haladt a toborzás, mint másutt. A szombathelyi tisztek faluról-falura járva, személyes rábeszéléssel próbálták meggyorsítani a toborzást. Bejárták Herény, Nagygencs, Perenye, Olad, Sé, Ondód, Surány, Zanat, Bőd, Kisasszonyfa, Nagyasszonyfa, Tömörd községeket és összesen kb. 40 embert tudtak rávenni arra, hogy beálljon a fehér hadseregbe.13 8 Teljesen eredménytelen volt a toborzás Sárbogárdon és környékén.139 De nem volt különb a helyzet Zala megyében sem. ». . .a Zala vármegyei katonai parancsnokság elismerésre méltó ügybuzgósága és lankadatlan szorgalom dacára sem járt és nem is fog járni eredménnyel« a karhatalom kiegészítése — jelentette az alispán. Ezért azt javasolta, hogy a községi elöljáróságok megbízhatósági igazolása alapján községenként 2—2 embert hívjanak be s így biztosítsák a szükséges létszámot.140 Már augusztusban megindult a tömegek között az agitáció a bevonulás ellen. Várong községben (Tolna m.) a Magyar fivérek beszélték le az ingadozókat arról, hogy beálljanak a fehér hadseregbe.141 Az ellenforradalmi hadsereg ellen agitálok nagy része a bujdosó kommunisták, vörös katonák, vörös őrök közül került ki. Bár az ellenforradalmi rendszer kopói szívósan üldözték őket és statáriummal fenyegetőztek, mégis heteken, hónapokon át sikerült elkerülniök az ellenforradalom bosszúját. A lakosság segítette, rejtegette őket, minden faluban találtak hajlékot ós élelmet. Ilyen bujdosó agitátor volt Kovács József kovácssegéd is, aki egészen az 1919-es év végéig járta a Dunántúlt, agitált a fehér hadsereg ellen, míg végül Kisszékelyen, szállásadójánál elfogták.14 2 135 MMI. HM. 1919. 7. csomó. Helyzetjelentések. 1919. aug. 20. 136 HL. MNHF. 1441—Ha—1919. 137 MMI. Völgységi járási iratok. 1919. rendezetlen. (Bartal Aurél, Tolna és Baranya megye kormánybiztosának felhívása. Plakát.) 138 Derne L—Keleti J., i. m. 171. 1. 139 MMI. HM. 1919. 5. csomó. Hírsz. oszt. 1919—Il/a—584. 140 MMI. Zala m. alisp. ir. 1919. rendezetlen. (Az alispán jelentése 1919. aug. 19-én.) 111 MMI. Tolna m. alisp. ir. 1920. rendezetlen. (Jegyzőkönyv Nak községben 1920. júl. 21-én, a Magyar testvérek elítélése ügyében.) 142 Uo. (Kihallgatási jegyzőkönyv a dunántúli 2. huszárezrednél 1920. febr. 20.)
