Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
KÜZDELEM A DUNÁNTÚLON AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSA ELLEN 3 231 Augusztusban a hadsereg szervezése még önkéntes alapon történt, de szeptembertől kezdve már sorozással biztosították a szükséges létszámot. Rendelet írta elő a fegyverek, katonai ruházati cikkek beszolgáltatását. S mindenfajta ellenállással szemben ott fenyegetett a statárium. Történelmünkben talán még soha nem volt olyan kiszolgáltatott, megalázott a magyar nép, mint 1919 őszén. Drákói rendszabályokkal, statáriummal, terrorral akarta az ellenforradalom végleg gúzsbakötni, leigázni. A tömegekre zúdult szenvedés és nyomor olyan nagy volt, mint talán még soha. S így, bár a fegyveres harcot leverte az ellenforradalom, s kiirtotta a nép legjobbjait, az ellenállás az ellenforradalommal szemben mégsem szűnt meg. A munkáshatalom szeretetét és emlékét nem tudta kiirtani az ellenforradalmi terror, viszont minden cselekedete növelte a nép elkeseredését, gyűlöletét. A munkások és parasztok nem hagyták válasz nélkül az ellenforradalom egyetlen intézkedését sem. Fellángoltak a bérkövetelő mozgalmak, a sztrájkok — nem kis félelmére az ellenforradalomnak. Ezek a gazdasági mozgalmak objektíve is akadályozták az ellenforradalom gazdasági megerősödését. De nem kis »veszélyt« jelentettek azért is, mert a munkások gazdasági követelései általában politikai kívánságokkal párosultak. A dunántúli bányászok már augusztusban akcióba léptek. Tatabányáról egyre-másra küldték az aggodalmas jelentéseket a bányászok »fenyegető hangulatá«-ról. Majd beszámoltak arról, hogy a munkások mindenképpen meg akarják akadályozni a kifejtett szén elszállítását. A bánhidai vasútállomás főnöke augusztus 9-e körül nagyobb karhatalom kirendelését kérte, hogy biztosítani tudja a szállítmányokat. A bányászok ugyanis lövöldöztek a szenet szállító vonatra és vasutasokra s azzal fenyegetőztek, hogy megtámadják az egész vonatot.103 Körülbelül ezekben a napokban léptek sztrájkba a nagymányoki bányászok. Sztrájkjukat a Bonyhádról kapott karhatalmi segítséggel leverték ugyan,10 4 de a bányászok nem adták fel a küzdelmet. A sajtó beszámol arról, hogy Tatabányán augusztus 17-én bányatűz ütött ki, s emiatt a termelés csökkent. De ettől eltekintve is, az átlagtermelés csak 50%-aaz elmúlt évi novemberi szénmennyiségnek.105 Ugyanitt »a munkások tömegesen beteget jelentenek, hogy magukat a munka alól kivonják«.10 6 Az augusztusi akciók csak előjátékát jelentették annak a hatalmas sztrájkmozgalomnak, amely szeptemberben kibontakozott. A fegyveres alakulatok jelentései szinte naponta foglalkoztak a bányászok helyzetével, hangulatával. A szeptemberi események egyik előhírnöke volt a sopronvidéki kőszénbányák munkásainak sztrájkja, 2-án.10 7 Néhány nap múlva azonban, szeptember 6-án szárnyra kelt a hír s bejárta az egész Dunántúlt, az egész országot : sztrájkba léptek Tatabánya, Felsőgalla, Nagymányok, Szászvár, Komló bányászai. A bányászok e hatalmas méretű sztrájkkal tiltakoztak a kegyetlen munkarend, a munkaidő meghosszabbítása, a bérek letörése ellen. Gazdasági követeléseikhez hozzákapcsolták azt a kívánságukat, hogy bocsássák szabadon a letartóztatott kommunistákat. A bányászok hősiesen 103 MMI. HM. 1919. 7. csomó. Helyzetjelentések. 1919. aug. 9. 104 MMI. Völgységi járási iratok. 1919. rendezetlen. (A főszolgabíró 1919. aug. 11-én kelt távirata.) 106 Esti Hírek. 1919. aug. 18. 106 HL. Kaposvári kat. ker. parancsnokság. 1919. 23. c-omó. (823/1 hadm. távirat, 1919. aug. 23.) 107 HL. HM. 5/a. oszt. Helyzetjelentés. 1919. szept. 2.—903/1.
