Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
KÜZDELEM A DUNÁNTÚLON AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSA ELLEN 219 lomra irányuló tűz erejét, mert a kommunistáknak, munkásoknak egyben az ilyenfajta szociáldemokrata vezetők ellen is harcolniok kellett. A jugoszláv csapatoktól meg nem szállt Baranyában, Sásdon például, a direktóriumon belül nézeteltérések voltak a hatalom átadását illetően. A direktóriumi tagok egy kivételével beletörődtek a változásba. Csak Pécsi Mihály, a munkástanács titkára, a forradalmi törvényszék helyettes vád* biztosa tiltakozott a többiek megalkuvása és az új rendszer ellen.2 7 Moson megyében még augusztus 9-én is megjelent a szociáldemokrata sajtó. Ε lap cikkei híven kürtölték világgá a szociáldemokraták jellemző opportunista, áruló politikáját. Az egyik cikk például dagályos stílusban arról írt, hogy »most más eszközökkel, más módszerekkel, de mégis folytatnunk kell a harcot és folytatjuk is és visszük is mindig előbbre a proletárság nemzetközi osztályharcának vörös lobogóját« — de ugyanakkor felszólította a munkásokat, tartózkodjanak »mindennemű rendzavarástól«.28 Magyaróváron még augusztus 3-án megyei pártkongresszust tartottak. Itt, bár a Tanácsköztársaság bukásával kapcsolatos helyzetet és feladatokat vitatták meg, a szociáldemokraták egyáltalán nem beszéltek további harcokról. A proletárdiktatúráról már úgy emlékeztek meg, mint a múltról : ». . .mi Magyarország proletariátusa, megtettük a világ proletariátusával szemben a kötelességünket s nekünk a történelem is igazságot fog szolgáltatni s ha jönni fog az igazi, a győzelmes, egy érettebb táborral vívandó proletárforradalom, mi magyarországi proletárok akkor is a legelsők között fogunk harcolni!«29 . Ez a szociáldemokrata demagógia, kihasználva a tömegeknek a Tanácsköztársasághoz fűződő legnemesebb érzéseit, leszerelte a harcot, a küzdelmet követelő munkásokat. De a szociáldemokrata árulók ezzel nem érték be. Ha a demagóg cikkek és beszédek nem »használtak«, nem riadtak vissza attól sem, hogy egészen nyíltan és leplezetlenül tegyék lehetetlenné a dolgozók akcióit. Mosonszolnokon augusztus 1 -e után az ellenforradalmárok megtámadták a helyi munkástanácsot. Velük szemben fellépett a lakosság egy része, a helybeli vörös őrök, akik helyreállították a munkástanács hatalmát s néhány ellenforradalmárt le is tartóztattak. A megyei direktórium azonban, amely többségében szociáldemokrata volt, szabadon engedte őket azzal a feltétellel, hogy a jövőben nem bontják meg a rendet!30 A megyei direktórium szociáldemokrata tagjai szerelték le a magyaróvári megmozdulást is. Itt a régi tisztek augusztus l-e után felvarrott rangjelzéssel jártak. A forradalmi érzelmű legénység fellépett velük szemben és támogatta őket a lakosság is. Ekkor a fehér tisztek egyike parancsot adott tiszttársainak, hogy a tömeg közé lőjenek. Ez annyira felháborította a legénységet és a polgári lakosságot, hogy le akarták fegyverezni az egész tiszti gárdát. És ekkor ismét közbeléptek a szociáldemokrata vezetők : hosszas vita során rávették a tömeget, hogy elálljon szándékától.3 1 Ezek a szociáldemokrata vezetők minden módon igyekeztek feleslegessé tenni a püspök 27 M MI. Arch. Tagyob. 2/19. 28 Szebb Jövő. Magyaróvár. 1919. aug. 9. 29 Uo. 30 Uo. 31 Uo. 4*
