Századok – 1955

Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211

KÜZDELEM A DUNÁNTÚLON AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSA ELLEN 3 217 A Dunántúl többi megyéjében azonban igen sok helyen fellángolt a harc. Sümegen már augusztus 2-án összetűzésre került sor a helybeli ellenforradalmárok és a direktóriumot védő lakosság között. A katonai helyzetjelentés igen kurtán intézi el ezt az eseményt, de az a mondata, hogy »több.en megsebesültek, kettő meghalt« — számunkra mégis igen sokat mond.1

6 A Peidl-kormány mindent megtett annak érdekében, hogy leszerelje, »lecsillapítsa« azokat a dolgozókat, akik nem nézték jó szemmel az új rendet s akik a maguk falujában, városában harcbaszálltak a munkáshatalom megvédéséért. S a szociáldemokrata kormány nem elégedett meg csak frázisokkal. A Dunántúlon a tanácshatalom egyik erőssége volt Somogy megye, Kaposvár. Gondoskodtak tehát arról, hogy a megye székhelyéről eltávolítsák a Vörös Őrség megbízható századait. Augusztus 2-án a kaposvári munkászászlóalj három századát vezényelték el azzal az ürüggyel, hogy a demarkációs vonalon nagy szükség van rájuk. Latinka Sándor teljesen hiábavalóan táviratozott Peidlnek, hogy legalább a 4. századot (ezt általában Latinka-századnak nevezték) irányítsák vissza. Természetesen semmi sem történt.1

7 S ennek ellenére a megyében mégis több helyütt harcra került sor. Tab községben a politikai megbízott még augusztus 3-án népgyűlést tartott. A volt járásbíró és a helybeli »intelligencia« lehetetlenné akarta tenni a gyűlés megtartását. A vörös őrök azonban szétzavarták az ellenforradalmárokat. Miután ezek látták, hogy a maguk erejéből nem tudják elmozdítani a direktóriumot, nem tudják lefegyverezni a vörös őrséget, augusztus 4-én futárt küldtek Siófokra az ellenforradalmi hadsereg főhadiszállására, és segítségért fordultak a »szakszervezeti« kormányhoz is. Eközben a direktórium — a vörös őrségre támaszkodva — az ellenforradalmi akció vezetőit, résztvevőit letartóztatta. A kormány hamarosan bele is avatkozott a tabi eseményekbe. Peyer miniszter augusztus 6-án maga küldött távirati utasítást Tabra : »Munkástanács minden önkényes intézkedéstől, letartóztatástól tartózkodjék . . . Letartóztatottakat szabadlábra helyezni.«18

A szociáldemokrata kormány ezzel a fellépéssel lehetetlenné tette a nép akcióját, s mivel Siófokról az ellenforradalmárok további támogatást és fegyvert kaptak, augusztus 7-re felszámolták a munkáshatalmat. A Kaposvár melletti Miháld községben ezekben a napokban hasonló események zajlottak le. Itt a munkástanács elleni akció a helyi kisgazdapárti alelnöktől indult ki. Kaposvárról azonban, ahol ekkor még a munkásság tartotta kezében a hatalmat, karhatalmat küldtek ki az ellenforradalmárok megfékezésére.1

9 Az igali járásban augusztus 3-án letartóztatták azokat, akik a hatalom átvételére akciót szerveztek. S bár augusztus 5-én egy tiszti csoport ezeket szabadon engedte, Farkas János politikai megbízottat pedig Kaposvárra kísérte, az adatok szerint a volt főszolgabíró mégis csak augusztus 10-én vehette át hivatalát.2

0 16

MMI. HM. 1919. 7. csomó. Helyzetjelentések. 1919. aug. 8. « MMI. ME. 1919—XXXVII—3800. 18

MMI. Arch. Somogy m. alisp. ir. 1919—1306 és BM. Ein. 1920/1121. 19

MMI. Arch. BM. Ein. 1920/1641. 20

MMI. Arch. Somogy m. alisp. ir. 1919. számnélküli. (Az igali járás főszolgabírójának 1919. okt. 3-i jelentése.) 4 Századok t