Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
KÜZDELEM A DUNÁNTÚLON AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSA ELLEN 3 215 A kommunisták és a kommunista érzelmű munkások, szegényparasztok ott voltak ugyan a tűzvonalban, de ez nem pótolhatta a párt szervezett erejét. Kun Béla és a szociáldemokraták áruló parasztpolitikája, a munkás-paraszt szövetség meggyengítése éreztette hatását 1919 augusztusában is, hozzájárult ahhoz, hogy az ellenforradalommal szembeszegülök között csak a szegényparasztságnak egy részét találjuk ott. S hogy e nehézségek ellenére is kibontakozott az ellenállás az ellenforradalommal szemben, az azt mutatja, hogy hazug volt az ellenforradalmároknak minden olyan hírverése, amely arról beszélt, hogy a magyar nép, a Dunántúl népe egy emberként, kitörő lelkesedéssel, »felszabadítójaként« fogadta őket.13 Ha a tömegek közömbösen vagy ellenségesen szemlélték 13 Az ellenforradalmi rendszer idején számos munka jelent meg a tanácsköztársaság történetét követő időszakról is. Ezek között külön kategóriába sorolhatnánk azokat a műveket, amelyeknek szerzői maguk is részt vettek az ellenforradalom dunántúli szervezésében, ott voltak a hatalmat visszakövetelő régi urak között. Ε művek nagy részéből többé-kevésbé kibontakozik előttünk az augusztus l-e utáni harc. A szerzők nem mindig csökkentik a népi ellenállás nagyságát, erejét, mert úgy vélik, ennek bemutatásával személyük jelentősége, az ellenforradalom erőinek nagysága még inkább növekszik. De e szerzők ellenforradalmi szemléletű műveikben durván hamisítanak, a reájuk nézve kellemetlen részeket vagy alig érintik, vagy elhallgatják. Ε munkák közül néhányat felsorolunk : Derne László—Keleti József : Az ellenforradalom Vas megyében és Szombathelyen. Szombathely, 1920. Dr. Gutheil Jenő: A kommunisták uralma Veszprémben. Veszprém, 1920. Juhász Viktor: A proletárdiktatúra és előzményei Szókesfehárváron. Székesfehérvár, 1927. Mayer Géza: Vörösdúlás nálunk (Sopron város és vármegye a két forradalom alatt). Sopron, 1919. Vendel István: Szekszárd megyei város monográfiája. Szekszárd, 1941. A hivatalos magyar történetírás összefoglaló történeti munkákban alig-alig foglalkozott a tanácsköztársaság történetével, az 1919-es óv őszének olyan eseményeivel, amelyek nem kapcsolódtak szorosan az egyes kormányok szerepléséhez. A Hóman— Szekfű-féle Magyar történet (Bpest, 1936) lezárul az első világháborúval. A néhány soros rövid kitekintés pedig »történetünk örök mélypontját« látja a tanácsköztársaságban. Nem más a véleménye Asztalos Miklós—Pethö Sándor Magyar nemzet történetének sem (Bpest, 1933). Ez a munka, bár néhány oldalt szentel az 1919-es forradalomnak, szintén elhallgatja a fehér terrorral szemben megnyilvánult ellenállás eseményeit. Viszont elég hosszan fejtegeti az ellenforradalomnak azt az általános álláspontját, hogy fehér terror nem volt Magyarországon s a »túlkapások« is indokoltak voltak. Kétségtelen, hogy az augusztusi és az azt követő időszak eseményeinek agyonhallgatásában jelentős szerepe volt annak, hogy erről szólva lehetetlen volt elkerülni, elhallgatni a fehér terror borzalmait és lehetetlen lett volna elhallgatni azt az ellenállást, gyűlöletet, amely a darutollas bandákat fogadta. Mindez pedig - mégoly torz hamisítással is - megmutatta volna a nép és az ellenforradalom tényleges viszonyát. Az 1918—19-es forradalmakról Gratz Gusztáv jelentetett meg két, terjedelmesebb kötetet, amely lényegében a »hivatalos álláspontot« képviselte. (A forradalmak kora. Bpest, 1935 ós A bolsevizmus Magyarországon. Bpest, 1921) Mindkét kötet azt tekinti feladatának, hogy igazolja: a Magyar Tanácsköztársaság hazánk történetének mélypontja volt. A bolsevizmus Magyarországon c. kötet felépítése, módszere azt a csalóka látszatot kelti, mintha a tudományosság, az objektív szemlélet vezette volna a szerzőt. A valóságban azonban az összegyűjtött adatok az egyoldalú, ellenséges szemlélet miatt torzképet adnak a tanácsköztársaságról. A marxista történetírás több munkával is igazolta már, hogy behatóan foglalkozik a tanácsköztársaság, a fehér terror történetével. Ε munkákból azonban, minden érdemük ellenére is, sajnálatosan hiányzik a kommunisták szervezte, az 1919 őszi ellenállás. Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919—1921 c. rendkívül értékes dokumentumkötet (szerkesztette Nemes Dezső, Bpest, 1953) elsőnek hoz anyagot ennek az ellenállásnak nagyszerű tetteire. A kötetből azonban kimaradtak az augusztusi események s ezekről itt sem olvashatunk. Az augusztusi ellenállásra Rákosi Mátyás utalt elsőnek, az MDP Pártfőiskoláján tartott előadásában
