Századok – 1955
Tanulmányok - Arató Endre: A magyar nemesség és az osztrák udvar nemzetiségi politikája a szabadságharc előtt 191
A MAGYAR NEMESSÉG ÉS AZ OSZTRÁK UDVAR NEMZETISÉGI POLITIKÁJA A SZABADSÁGHARC ELŐTT 205 tását« jelentené. Hasonló volt a konzervatívok álláspontja, amikor az 1847—48-as országgyűlésen, 1848 márciusában Kossuth előterjesztette a megyék népképviseleti alapra állításának javaslatát. Ekkor Somssich Pál az aulikusok álláspontját képviselve, hazafias aggodalmat mímelve így érvelt : »Ne alapítsd Magyarország jövőjét népképviseletre, mert ezzel akaratlanul a nemzetiségek harcát idéznéd elő, őseink bölcsességéről tanúskodik, hogy ily polyglott országban a hatósági képviseletet törvényesítették, ragaszkodjál ehhez, mint a mely kiterjesztve a királyi és nagyobb mezővárosokra, századokra biztosíthatja a magyarság fennsőségét, holott ellenkezőleg, ha nem is veszélyeztetve, de folytonos támadásoknak lesz az kitéve a különböző nemzetiségek részéről.« Kossuth ez alkalommal is felvette a harcot a konzervatívokkal s válasza ezzel a kérdéssel kapcsolatban a magyar ellenzék demokratizmusát és optimista állásfoglalását tükrözte : »lelkemnek meggyőződése — mondotta Kossuth — ha kétségbe foroghatna a magyar nemzetiség, csak a népképviseletre bazirozott megye rendszer fentartásával lehetne azt megtenni, másképpen nem«. Nem vitás, hogy az aulikusok »hazafias aggodalma« soviniszta álláspontot takart, s a nemzetiségek »védelmezői« nem voltak mások, mint az osztrák udvar ügynöksége, amely megbízóinak nemzetiségi politikaját folytatja. Az osz trák udvar nemzetiségi politikája A magyar ellenzék nemzetiségi politikájának^úlyoS-hlbái és az aulikusok politikája megkönnyítették az osztrák kormánynak a divide.et .impera, célkitűzésének alkalmazását. Ε politika megvalósításának új formáját Metternich kancellár dolgozta ki, az uralkodóhoz 1843dp an írt emlékiratában. Ebben az emlékiratban — amely a szlávok mozgalmaival és ezekkel kapcsolatban a kormány feladataival foglalkozott — Metternich abból indult ki, hogy a nemzetiség az évszázad vezető eszméje.. A forradalmi elemek szítják — egész a kirobbanásig — a nemzeti ellentéteket. Az_osztrák birodalom magábafoglalja a három fő nemzet iséget, a románt^ a germánt és a szlávot és ezenkívül még a magyarokat. Ez különös jelleget kölcsönöz a birodalomnak és meg is határozza a kormány feladatait. Metternich emlékirata elsősorban a szláv mozgalmakkal foglalkozott és megállapította, hogy e mozgalmakra különösen két esemény hatott, az Oroszországhoz csatolt lengyel területekből létrejött lengyel királyság megalapítása és az 1830. évi lengyel felkelés. Ezeknek az eseményeknek a hatására a szlávok körében két politikai csoport jött létre : a lengyel, amely a forradalmi elemekkel való szövetkezést tűzte ki célul, és az orosz, amely az elnyomásra orientálódott. — Ajiemzeti mozgalmak a tízes, illetőleg a húszas években indultak meg a monarchiában. A türelmetlen magyar politika következtében Magyarország nemzetiségeinek, különösen a szlávoknak mozgalma is megin dult. Miután a szlávok többségben voltak a magyarok felett, a kormány számára mi sem lenne könnyebb — írta Metternich —, mint kiélezni a nemzetiségi küzdelmeket Magyarországon. A magyarországi szlávok körében azonban a lengyelek iránti szimpátia lett úrrá. Mind a szlávok, mind a magyarok Oroszországgal szemben a lengyeleket támogatták és egyaránt liberális beállítottságúak voltak. A-szlávok és a magyarok ugyanakkor egymással éles ellentétben állottak. A ^kor mány feladata tehát Metternich szerint az, hogy a k£L nemzetiség között a kiegyenlítés szerepét töltse be. A kormánynak és az uralkodónak ki kell használni azt — írta —, hogy a magyarok
