Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

12. ELEKES LAJOS mítva, ez elsősorban a paraszti árutermelés kibontakozását, készélesedését jelentette. 3. A piaci kapcsolatok megszilárdulása és az országos piac elemeinek fejlődése Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, a mindkettőnek keretében növekvő differenciálódás a munkamegosztás újabb, fejlettebb formáit hozta létre. Ez alapot teremtett a piaci kapcsolatok további kiszélesedéséhez .és sokoldalúbbá válásához. Az anarchia leküzdése a csere, az áruforgalom fejlődéséhez is kedvezőbb feltételeket biztosított. A század második felében a piaci kapcsolatok nemcsak kiszélesednek és sokoldalúbbá válnak, hanem meg is szilárdulnak és egyre inkább megszabadulnak a véletlen, az esetlegesség behatásaitól. Ez a folyamat különösen azokon a piaci körzeteken belül jellemző, melyeknek körvonalai az előző időszakban kirajzolódtak ; azonban, bár jóval korlátozottabban, megfigyelhető a körzetek közti kapcsolatok terén, az országos piac elemeinek fejlődésében is. Az ipar fejlődését érzékeltetik a vásárokról és vámokról fennmaradt adatok. A fejlődés most elsősorban nem a vásár- és vámhelyek szaporodásában mutatkozik, mint az előző században, hanem a meglevő vásárok és vámok forgalmának növekedésében és az árunemek sokféleségében. Ε tekintetben figyelemre méltó a váradi vámszabás alakulása. A váradi vám mintegy központi helyet foglalt el az.ország keleti részében, közvetítette a szász városok, Kolozsvár, Debrecen, Kassa körzeteinek egymásközti kapcsolatait, emellett azonban az ország minden jelentősebb városának (köztük Budának, Pestnek, Pozsonynak, Fehérvárnak, Bártfának, Eperjesnek, Lőcsének, sőt kisebb városoknak, például Kevinek) voltak idáig nyúló kereskedelmi érdekei. Ezért a vám szabályozása, amit Mátyás a hetvenes években, az érdekelt városok bevonásával folytatott vizsgálat alapján rendelt el, a magyarországi városok legtöbbjét érintette és kitűnik adatszolgáltatásának pontosságával. A szabályozást megelőző vizsgálat során felhasználták a vám tulajdonosának, a váradi káptalannak jogairól 1343-ban készített oklevelét is ; ez mindjárt összehav sonlítási alapot ad. Α.XIV. századi oklevélben csak néhány árunem szerepel : elsősorban mezőgazdasági termények, azok közt is főként élő állatok, mellettük bor és gabona. Az iparcikkeket a posztók különböző fajtái képviselik, túlnyomórészt a luxuscikkeknek tekinthető, drága külföldi kelmék. A Mátyáskori vámszabás mintegy ötven tételben sorolja fel az árunemek különböző csoportjait. A mezőgazdasági termények most is jelentős szerepet játszanak, de sokkal nagyobb és differenciáltabb árutermelést tükröznek. Az élő állatok mellett megjelenik a zsírszalonna és sózott hal ; a gabona mellett a kertgazdaság terményei, mint a szekértételben szereplő vöröshagyma, valamint a káposzta, továbbá az istállózáshoz szükséges széna és takarmányféle, végül az ipari nyersanyagul szolgáló komló, emellett a nyersbőr és a gyapjú. Az ipari félkészítmények (feldolgozott »bakbőrök«, kordovánbőrök) mellett nagy tételekben és változatos fajtákban jelennek meg a legfejlettebb, tömegszükségleti cikkeket gyártó iparágak termékei : a bőriparban a szíjak szekértételbeni, a lószerszámok, nyergek, szíjak, övek, ruházatkiegészítő tárgyak málhaként és részint darabtételben ; a szövetiparban a külön tételként szereplő (tehát növekvő jelentőségű) durva posztó mellett, ugyancsak külön tételben és páronként 1 dénárral' vámolva feltűnik a nyilván parasztok, szegényebb