Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

A KÖZPONTOSÍTÓ POLITIKA BELSŐ EKÖFOKBASAI 7 felé még a következő század elején, még a Thurzó-féle vállalkozás kibontakozása idején is kistőkések kezében voltak, akik a régi módszerekkel próbáltak kikerülni egyre súlyosabbá váló helyzetükből. 2. Az árutermelés kiszélesedése a mezőgazdaságban A mezőgazdaság fejlődésére is általában jellemző az iparnál megfigyelt tény : azok a folyamatok, melyek az előző időszakban szűkebb keretek közt, vékonyabb rétegeket érintve játszódtak le, most szélesebb körben megismétlődnek. Valószínű, hogy a háromnyomásos gazdálkodásnak s a telekrendszer megfelelő formáinak terjeszkedése, ami már az előző időszakban döntővé vált, ebben a korban is tovább tartott az ország elmaradottabb területein. Ekkor is lehettek területek, ahol a földművelés korábbi, kevésbé fejlett formái fennmaradtak, azonban ezek a gazdaság egésze szempontjából jelentéktelennek tekinthetők. Tovább fejlődtek a termőtalaj megmunkálásának módszerei. Ügy látszik, hogy a szántáshoz régebben túlnyomóan használt ökör mellett nagyobb számban kezdett elterjedni igásállatként a drágább és nagyobb gondot igénylő, de gyorsabb és munkabíróbb, »kifizetőbb« ló. Természetesen lovat igásállatként csak a módosabb jobbágyok tartottak, a szegényebbeknek legfeljebb ökörre telt, a zsellérek nagy részének arra sem. (Az igásállatként használt lovak terjedését — és ugyanakkor az igaerőnek a paraszti differenciálódás foka szerinti megoszlását — hozzávetőleg érzékeltetik az ország kevésbé fejlett keleti részén fekvő Várdai-birtokok adatai. Szentgyörgy felében egy 1452-ben készített összeírás szerint 25 adózó közül négynek nem volt állata, bár ezek egyikét gazdagnak mondták ; kettőnek kettő, egynek három tehene volt ; kilencnek volt ökre, de közülük némelyiknél három pár, illetve az ökör mellett tehenek vagy lovak ; ugyanannyinak lova, általában egy pár, egynél két pár és emellett »egyebek« is. Papon hasonló a megoszlás : 32 összeírt közül tizenháromnak van lova, általában egy pár, egynek 2 pár ; tizennégynek van ökre, ebből négynek fejenként hat, egynek öt, egynek négy, négynek három, négynek kettő ; tehene van egynek, juha háromnak, »semmije sincs« egynek. A szegényebb Veresmarton húsz összeírt közül egynek sincs lova, kettőnek van négy ökre, kettőnek pedig hat, s ezek közül egyiknek három tehene is.) A lovak elterjedése — alkalmasint a föld megmunkálásának egyéb javított módszereivel együtt — tovább növelte a mezőgazdasági munka termelékenységét, elsősorban a szántógazdálkodásban, a szemes termelésben. Feltehető, hogy a század második felében tovább nőtt az egyforma nagyságú, azonos feltételek mellett megművelt szántóterület terméshozama. Viszont a lótartás megkövetelte a gondosabb istállózást és takarmányozást. Részben ezzel (részben az istállózó állattenyésztés egyéb ágainak fellendülésével) függhet össze, hogy a rétek, kaszálók fontossága — mint az ilyenekért kitört perek és hatalmaskodások elszaporodása is mutatja — folyamatosan nőtt ; ugyanakkor az áruforgalomban nőtt a széna és a zab jelentősége. A szántógazdálkodás mellett számottevő fejlődést mutât a szőlő- és kertgazdálkodás, elsősorban a városok és (részben) a mezővárosok földjein vagy ezek közelében. A régóta jelentős szőlővidékek mellett újak virágzanak fel. Valószínű, hogy az Eperjes-Tokaji Érchegység szőlőművelése ekkor fej-