Századok – 1954
Tanulmányok - Jeruszalimszkij; A. Sz.: Kísérletek a mai reakciós történetírásban a német imperializmus rehabilitálására 74
A MAI КЕЛК1 IÓS TÖRTÉNETÍRÁS KÍSÉRLETEI A NÉMET IMPERIALIZMUS REHABILITÁLÁSÁRA 91 valójában azonban a német imperializmus újabb agressziójának védelmezője. Schacht azt követeli, hogy a történettudomány foglalkozzék a német monopolisták rehabilitásával, mivel, szerinte »az, akinek hivatásánál fogva pénzzel van dolga, nem lehet sokáig népszerű«. Éppen ezét szükségesnek tartja, hogy a porosz-német militarizmus legnagyobb képviselőjének a neve mellett minden történelemkönyvben benne legyen Georg Siemensnek, a »Német Bank« igazgatójának, David Hansemannak, a »Disconto Társaság« bankigazgatójának és a német imperialista agresszió más kimagasló sugalmazóinak a neve, akiknek nyomdokaiban jelenleg a Wall-Street é3 az amerikai hadügyminisztérium védnökségét élvező Schacht, Krupp és Pferdmenges haladnak. így támogatja az angol-amerikai imperializmus a német militarizmus rehabilitására irányuló kísérleteket. Ezeket a kísérleteket mind a történeti tanulmányokban, mind a történeti memoárirodalomban megtalálhatjuk. A legterjedelmesebb közülük Walter Görlitz »A német vezérkar« с.26 munkája. Ez megvilágítja ennek az intézménynek a történetét, amely olyan nagy szerepet játszott Poroszország, majd az elporoszosított és végül hitlerizált Németország három évszázados (1657—1945) agresszív háborúinak előkészítésében és megvalósításában. Görlitz egyes esetekben kénytelen volt "objektív történeti tényeket megállapítani. így elismeri, hogy »a sztálingrádi csata nagy szerepet játszott az illúziókra és presztízsre alapított hitleri sztratégia csődjének előidézésében«.Görlitz azonban egyáltalában nem akarja leleplezni a vezérkar működését. Ellenkezőleg, az »objektiv« értékelések leple alatt szemlátomást arra törekszik, hogy visszaállítsa a vezérkar presztízsét, azt próbálja bizonyítani, hogy a hitleri Német> ország szétzúzása nem jelentette a német militarizmus és imperializmus I évszázadok során kialakult háborús ideológiájának csődjét. Makacsul próbálja bizonyítani, hogy a hitleri diktatúra felállítása után a vezérkar volt az a fő erőközpont, amely a háború ellen küzdött; a porosz-német tábornoki kart, a vezérkart és sztratégiáját pedig mindenáron szembeállítani igyekszik Hitlerrel, a Hitler-klikkel és a hitleri sztraté^iával. Görlitz fő célja,hogy diszkreditálja a nürnbsrgi bíróságnak a hitleri Né.nstország háborús főbűn'ásei felett 1 mondott ítéletét. A »tárgyilagosság« elvét hangoztatva, Görlitz ellenzi, hogy a történelem az ügyész, illetve a bíró szerepét játssza, viszont ő prókátora a német szoldateszkának, amely jelenleg nyíltan a Wall-Street és az amerikai hadügyminisztérium zsoldosává szegődött. Érdekes megjegyezni, hogy Nyugat-Németország, az Egyesüld Államok és Anglia reakciós köreiben Görlitz könyvét általában tartózkodóan fogadták. A könyv apologetikus irányzata ugyanis e körök szerint nem elég éles, szóval nem felel meg annak a nyílt törekvésüknek, hogy teljesen rehabilitálják a német militaristákat és a legzabolátlanabb revansizmus szellemében propagálják céljaikat. Ezzel szemben nagy érdeklődéssel kísérik azt a történeti memoárirodalmat, amelyet a hitleri szoldateszka az általunk már ismert »Leszámolás Hitlerrel« szellemében teremtett meg. Különösen nagy sikert ért el Haider vezérezredes, a hitleri vezérkar volt főnöke, akit a Nyugat-Németországban feltámasztott fegyveres erők vezérkarában az egyik vezetőállás jelöltjének tartanak. Haider, aki a háború alatt katonai téren teljesen csődöt mondott, jelenleg történészként lép fel.27 »Hitler, mint hadvezér« c. könyvéhez írt előszavában azt állítja, hogy történeti fejtegetésének az acélja, 20 Walter Görlitz: Dor Deutsche Generalstab. Frankfurt am Main, 1951. 27 Franz Halder: Hitler als Feldherr. München, 1948.
