Századok – 1954
Tanulmányok - Jeruszalimszkij; A. Sz.: Kísérletek a mai reakciós történetírásban a német imperializmus rehabilitálására 74
A MAI КЕЛК1 IÓS TÖRTÉNETÍRÁS KÍSÉRLETEI A NÉMET IMPERIALIZMUS REHABILITÁLÁSÁRA 89 így a végletekig elfajult reakciós német történetírás a Wall-Street és az amerikai hadügyminisztérium pártfogása alatt álló nyugatnémet monopoliumok revansizmusának és nemzetellenes politikájának politikai szócsövévé vált s az utóbbi években már nyíltan bekapcsolódott a militarizmus visszaállításáért folyó kampányba és még a Hitler-rezsim legvisszataszítóbb alakjait is felmagasztalta. Ez az irányzat olyan messzire ment, hogy még olyan figurát is fehérre akar mosni, mint Canaris admirális. Ezt a háborús bűnöst, a hitleri kémszolgálat vezetőjét, mint »katonát és hazafit« magasztalják ; mivel pedig egyidejűleg az angol és amerikai kémszolgálattal is összeköttetésben állt, »nemzetközi politikai nézetekkel rendelkező embernek«, sőt »vallásos érzelmű, hitlerellenes harcosnak«23 minősítik. Az utóbbi időben az Egyesült Államokhoz hasonlóan Nyugat-Németországban is maguk a fináncmágnások és a szoldateszka képviselői léptek a reakciós történetírás színpadára. Nemcsak a »szövetségi köztársaságban«, de az Egyesült Államokban és Angliában is megjelennek »történeti« értekezéseik és emlékirataik, amelyeket a »Daily-Mail« с. angol lap (1949. június 2-i száma) kalmár kifejezése szerint »úgy szétkapkodnak, mint a friss süteményt«. Ezeket a süteményeket semmiesetre sem jóminőségű történelmi anyagból sütötték és reavansista, agresszív és fasiszta eszmék mérgével töltötték meg. A reakciós sajtó Angliában és az Egyesült Államokban éppen ezért dicséri ezt a káros történeti szennyirodalmat. Hjalmar Schacht hitlerista háborús bűnös is azok között az újonnan feltűnt szerzők között van, akik Németország történetének »felülvizsgálását« vállalták. A burzsoá memoárirodalom már régen és jogosan kiérdemelte a cinikus, szennyes és. véres gaztettek legaljasabb védelmezőjének hírnevét. Ezeknek a gaztetteknek az elkövetői itt egyben sajátmaguk hamis tanúi, felbérelt prókátorai és megvesztegethető bírái. Ezen a téren Schacht történeti politikai »fejtegetése« felülmúlhatatlan példa, »Leszámolás Hitlerrel«24 c. könyve valójában arcátlan kísérlet ami, hogy leszámoljon a német nép haladó, demokratikus erőivel, felmagasztalja a finánctőke mágnásainak szerepét és történelmileg igazolja az amerikai imperializmussal való lepaktálásra irányuló ' törekvésüket. Micsoda arcátlanság, Németország legújabbkori történetét fejtetőre állítva kijelenteni, hogy Hitler hatalomra jutásáért és a németországi fasiszta diktatúra felállításáért a német népet terheli a teljes felelősség és »senki mást«, s hogy Németországban a demokrácia igazi és egyedüli oszlopai a múltban is, most is ... a német monopolisták, a finánctőke! Milyen hazug demagógia az, hogy Németországban a demokrácia fő fellegvára ... a »Német Bank«! Jól tudja, hogy simán megússza a dolgot, különben nem merné azt az arcátlan kijelentést tenni, hogy a demokrácia fő apostola és védelmezője ő maga, a háborús bűnös Hjalmar Schacht, aki ugyan tagja volt a hitleri kormánynak, de — saját bevallása szerint — »tudatosan ellene« dolgozott. Végül, micsoda jezsuita képmutatás azt állítani, hogy csak azért vállalta a hitleri hadigépezet finanszírozásának vezetését, hogy lehetetlenné tegye a hadigépezet agresszív célokra való felhasználását! Schacht mindenáron azt igyekszik bizonyítani, hogy a hitleri hadsereg és a hitleri állam nem a szovjet hadsereg megsemmisítő csapásai alatt omlott össze, hanem ebben nagy része volt neki is azzal, hogy igyekezett megakadályozni a hitleri kormány »igazságtalanságokra és erőszakos rendszabályokra« való »hajlamosságát«. 23 K. H. Abschagen: Canaris, Patriot und Weltbürger. Stuttgart, 1950. a4 Hjalmar Schacht: Abrechnung mit Hitler. Hamburg-Stuttgart, 1948.
