Századok – 1954
Tanulmányok - Jeruszalimszkij; A. Sz.: Kísérletek a mai reakciós történetírásban a német imperializmus rehabilitálására 74
82 A. SZ. JERUSZ ALIMSZ KI J meg kell semmisíteni. A nyugati hatalmaknak a bíróságba delegált képviselői azonban arra törekedtek, hogy a német szoldateszkát fehérre mossák. Mi több, amióta a világuralom új igénylői nyíltan a német fegyveres erők feltámasztására törekednek, a reakciós történetírás egyes amerikai és angol képviselői annak a kérdésnek a feldolgozásához fogtak, hogy milyen mértékben lennének hasznosíthatók a német vezérkar tapasztalatai egy új világháborúban. Ez összefügg azzal a kérdéssel, hogy az Egyesült Államok vezérkarát és az amerikai militarizmus egész rendszerét német minta szerint akarják átszervezni. Ezt az átszervezési tervet az Egyesült Államok katonai köreinek megbízásából Guderian volt hitleri tábornok dolgozta ki. A »United States News and World Report« közleménye szerint »Guderian tervezetének az az alapja, hogy a hatalmat a hivatásos katonák kezében összpontosítja. A katonák és az elnök között ne legyenek közbenső polgári hatóságok.« Ez a tervezet nyílt katonai diktatúra felállítását, a szélsőséges reakció megerősítését és agresszív háború kirobbantását irányozza elő. Kiderült tehát, hogy ez a »német vezérkar eszméje megvizsgálásának« eredménye. A reakciós angol és amerikai történetírás minden erejét latba veti, hogy a német militarizmust két szempontból is fehérre mossa. Először mentesíteni akarja az aljas háborús bűntettekért való felelősség alól, másodszor pedig azt akarja elhitetni, hogy a német tábornoki kar, különösen a vezérkar, nem viselheti a felelősséget Németország katonai szétzúzásáért. A háborús bűnösök érdekében nemcsak a nyugatnémet, hanem az amerikai és angol sajtóban és történetírásban is széleskörű kampány folyik. Az amerikai történetírás nyíltan és cinikusan dicsőíti nemcsak a német militaristákat és vezérkart, hanem magát Hitlert is. Ebben a vonatkozásban Trovar Royer »Hitler értékelése tíz év távlatából« c. cikke a legjellemzőbb (New-York Times Magazine« — 1949. évi szeptember 4. száma). À szerző, a történelem professzora, olyan »történeti forrásokra« támaszkodik, mint a »Mein Kampf«, Hitler levelezése Mussolinival, Göbbels naplója, a fasiszta Rauschning feljegyzései és más hasonló anyagok. Mivel Trovar Royer ilyen sötét »forrásokból« táplálkozott, nincs mit csodálkozni azon, hogy Hitlert olyan szellemben »értékeli át«, amely a göbbelsi propagandának is díszére vált volna. Az amerikai történetírás már a második világháború alatt dicstelen kísérletet tett annak a tételnek az igazolására, hogy a német vezérkar igenis a legkiválóbb katonai szakemberek, nem pedig bűnözők testülete. Ezzel foglalkoznak Simpson, Gearl és mások könyvei és cikkei. Jelenleg ezt a hamisító munkát folytatja nemcsak az amerikai, de az angol történetírás is. így Fuller tábornok, angol katonai történész és teoretikus >»A második világháború«13 c. könyvében szószerint a következőket mondja : »A Hitler-féle sztratégiai terv alapeszméje helyes volt. Azonban a terv kivitele során az egyik durva hibát a másik után követték el.« Hitler »hibáiról« beszélve, Fuller igazolni igyekszik a hitleri imperializmus agresszióját és háborúját a Szovjetunió ellen és minden eszközzel kisebbíteni aka/ja a szovjet hadsereg döntő szerepét a hitleri hadigépezet szétzúzásában. Ugyanilyen szellemben lép fel Liddel Hart angol katonai történetíró és publicista is. A szovjet olvasók ismerik »Mi az igazság a háborúról«14 c. könyvét az első világháborúról. Ebben a néhány morzsányi igazság elvész 13 J. F. C. Fuller: The second world War. 1930—1945. London. 1948. 11 В. H. Liddel Hart: The Real War 1914—1918. London, 1930 ; Liddel Hart Mi az igazság a háborúról. Ford, angolból. M. 1935.
