Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC KIBONTAKOZÁSA ERDÍÍT.YBE!» % 71 »a rebellisek igyekeznek kímélni a népet.« 179 A katonai és gazdasági bajok mellett a társadalmi ellentétek is kezdtek kiéleződni. A jobbágyból lett katonák, akik szabadságuk elnyeréséért kötöttek fegyvert, csalódottan hallgatták a táborban immár megjelent földesurak beszédét, akik öröknek mondták a régi jobbágyság megunt igáját. Ez »annyira elolvasztotta sokaknak szíveket és meglankította sokaknak karjukat, hogy az fenyvert letötték vagy ha még le nem tötték, letönni igyekeznek«.18 0 Ugyanakkor a nemesség semmi biztosítékot nem látott arra, hogy jobbágyai fölött hatalmát megtarthatja-e, ezért a katonáskodók otthonmaradt hozzátartozóit mód és szám nélkül terhelte. Az elért sikerek mellett gazdasági szervezetlenség, kezdődő társadalmi ellentét és tisztázatlan politikai kérdések támasztotta bajok kezdenek kifejlődni. Erdély a társadalmi-gazdasági-katonai zavarok és ellentétek melegágya lett. Olyan volt az ország, mint a gazdátlanná vált kert, ahol a feltörő gazt nem gyomlálja a gondos gazdakéz. Valóban a bajok gyökere abban rejlett, hogy Erdélynek nem volt gazdája". Azt a láncot, mellyel Rabutin fogta rabságra, már elszakította, de a szabadságharc vezetőjét, Rákóczi Ferencet sem mondhatja urának. A bajok, méltánytalanságok, katonai visszaélések és társadalmi zavarok pedig csak akkor szűnnek meg, ha megszűnik az ellentmondás, amely Erdély 1704 tavaszi valóságos állapota és államjogi helyzete között fennáll. Ennek áz ellentmondásos helyzetnek a felszámolásához az első lépést az az erdélyi követség tette meg, mely május végén érkezett Rákóczi táborába »az ország ünnepélyes ajánlatával, hogy Rákóczi vegye birtokába Erdélyt azon mód szerint miként elődei bírták«. A követség feltehetőleg a Székelyföldről jött, de semmi többet működéséről nem tudunk.18 1 Június 3-án ismét erdélyiek érkeztek a solti táborba : Torda, Kolozs és Doboka vármegyék küldöttei, középbirtokos nemesek. Szaniszló Zsigmond unitárius köznemes, tordamegyei alispán a vezetőjük. »Én peroráltam Urunk előtt« — jegyzi fel naplójában.18 2 Az a tény, hogy ő adta elő a követség mondanivalóját, mindennél jobban bizonyítja, hogy a június 3-án Rákóczi előtt megjelent küldöttségben nem volt főnemes. Arról nem beszél a napló, hogy miről szólt a beszéd. A Szaniszló Zsigmond által Rákóczi előtt elmondottakról csak feltevéseink vannak. Valószínű, hogy az erdélyi állapotok megjavítása érdekében felvetik fejedelemválasztó országgyűlés összehívását. A Rákóczi táborában élő erdélyi főnemesek, Pekry Lőrinc, Mikes Mihály és mások nem önálló kezdeményezésből munkálkodnak az erdélyi országgyűlés összehívásán. Már jó ideje kiszakadtak Erdélyből és nem is ismerhetik az ottani állapotokat. Az erdélyiek törekvéseiről csak a követség megjelenésével lesz tudomásunk. Kihasználva társadalmi helyzetüket, politikai jártasságukat és tapasztalatukat, állnak 1704. június 3-ika után a Rákóczit fejedelemmé választó erdélyi mozgalom élére.18 3 Hogy a székelység és az erdélyi középbirtokos nemesség által kezdeményezett mozgalomnak mennyire határozott célkitűzése volt, azt Bercsényi sorai bizonyítják legjobban, aki — Rákóczi sajnos ismeretlen — beszámolójára válaszolt : »Az erdélyieknek dicséretes resolutiojok ; el is hiszem ha lehet, nem is lesznek többül az ausztriai iga alatt.«18 4 OL Erd. Kane. 1704/6 ; Főleg a törökországi hadakra sok a panasz. OL Radvánszky-lt. III. о. XLIII. es. 29. sz. 180 ÓL Radvánszky-lt. III. о. XLIII. es. 31, 35, 99 és 108. sz. 181 Csutak, i. m. 36. 1. 182 Szaniszló-napló TT 1890, 316-317. 1. 183 Rákóczi Emlékiratai. 91 —92. 1. 184 Bercsényi Rákóczinak Nagy Födémesnél 1704. jún. 8. A. R. IV. 50. 1.
