Századok – 1954

Krónika - A történészfront hírei 715

724 KRÓNIKA sekről, valamint a történelemoktatás és kutatás szervezeti kérdéseiről. 1954. november 9-én nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben »Marx és Engels—-anémet egység előharcosai« címmel, valamint november 11-én Debrecenben »A parasztok helyzete ós mozgalmai Németországban a XVII—XVIII. század fordulóján« címmel a Magyar Történelmi Társulat előadássorozatában. HÍREK A LEVÉLTÁRAK TERÜLETÉRŐL A Levéltári Híradó folyó évi 1., 2. számában megjelent az 1945-i szovjet forrásközlési szabályzat »A Szovjetunió állami levéltári fondjába tartozó dokumentumok alapvető közlési szabályai« címmel. Kiadvány készítők minduntalan szembe, találják magukat azzal a nehézséggel, hogy nem támaszkodhatnak kellő alapossággal kidolgozott, a gyakorlati tapasztalatok tanulságait leszűrő, magyar forrásközlósi szabályzatra. A 177 pontból álló szovjet szabályzat — amelyet a Moszkvai Történeti-Levéltári Intézet docense, P. G. Szofínov, a történettudományok kandidátusa állított össze — sok vitás kérdésben igazítja el a kiadványkészítőket. A szabályzat egyes korszakok speciális problémáival nem foglalkozik ; nem tér ki továbbá az elbeszélő források kiadásának kérdéseire sem. Míg az eddigi szabályzatok nagyrészt technikai jellegű utasításokat tartalmaznak, ez a szabályzat magában foglalja a kiadandó dokumentumok feltárásával és kiválasztásával kapcsolatos módszertani utasításokat ís. Ennek különösen azért van jelentősége, mert az újkorban az iratok termelése egyre nagyobb arányokat öltött. A szabályzat elkészítése során felhasználták a legjobb orosz, és külföldi forráskiadványokat, valamint a szovjet archeográfia gazdag tapasztalatait. A munka öt főrészre oszlik : 1. Általános szempontok. 2. A kinyomtatandó dokumentumok feltárása és kiválasztása. 3. A dokumentum szövegének közlésre való előkészítése. 4. A dokumentum ós a dokumentum csoport formai kialakítása (cím és legenda). 5. A tudományos tájékoztató apparátus. A forráskiadási szabályzat részletes tanulmányozása minden bizonnyal elősegíti majd a magyar forráskiadványoknak az eddiginél egységesebb forrásközlési módszereinek kialakítását. * Megjelent az Országos Levéltár sokszorosított alapleltárainak nyolcadik kötete. A m. kir. helytartótanács (1724—1848) levéltáráról készült alapleltár 238 állagról 662 oldal terjedelemben nyújt rendszeres és bőséges tájékoztatást a kutatók számára. A helytartótanácsnak mint központi jellegű országos kormányszéknek hatásköre annyira nagy volt, hogy iratanyagának tanulmányozását a jelzett korszak kutatói kevés kérdés feldolgozásánál mellőzhetik. Az újonnan megjelent alapleltárat Paulinyi Oszkár, a levéltárügy gazdag tapasztalatokkal és hatalmas anyagismerettel rendelkező kitűnő szakembere készítette. * A lengyel levéltári dolgozók az egykori varsói kormányzóság orosz levéltári anyagának átkutatása során igen értékes és eddig teljesen ismeretlen levéltári anyagot találtak a lengyel munkásmozgalom kezdeteiről. Többek között magtalálták az elsq forradalmi lengyel munkáspárt, a »Nagy Proletariátus« bírósági perének iratanyagát. Az újonnan talált dokumentumanyág értékes adatokat szolgáltat az oroszországi ós a lengyel forradalmi mozgalom kapcsolataira vonatkozóan. * A Magyar Történelmi Társulat gondozásában készülő, Rákóczi diplomáciai kapcsolatairól szóló kiadvány előkészítő munkálatai során a Rákóczi-szabadságharc párizsi levéltári anyagában. —-amelyet mikrofilmen hozatott mag a Történettudományi Intézet — számos, teljesen ismeretlen iratra 03 adatra találtak a kiadvány szerkesztői. Különösen érdekesek Rákóczinak XIV. Lajoshoz intéz9tt, eddig seholsem publikált levelei és egy 1705-ből származó szerződéstervezet, amely világosan körvonalazza Rákóczi álláspontját és feltételeit. * Az Országos Levéltár dolgozói dokumentációs anyaggal látják el a történelmi tárgyú darabokat bemutató színházakat és filmszínházakat. Eddig a Bánk bán, Fáklyaláng, A kőszívű ember fiai, Mátyás király Debrecenben, Egy magyar nyár, Feltámadott a tenger és az Életjel című darabokhoz válogattak öásze túlnyomórészt egykorú, a mű eszmei mondanivalóját alátámasztó iratokat. Az eredeti iratok fényképmásolatait, magyarázó szövegek kíséretében, a fővárosi színházak és filmszínházak előcsarnokában állították ki.