Századok – 1954

Szemle - Saville; John: Ernest Jones Chartist (Ism.: H. Haraszti Éva) 709

710 SZEMLE teljesebben E. Jones munkásságát. Bőven merít a rendelkezésére álló Nagy-Britanniában fellelhető Jones kéziratokból, Jones regényeiből, verseiből, röpirataiból, az egykorú chartista lapokból, Marx, Engels összes műveiből és a korra vonatkozó valamennyi fontosabb angol feldolgozás, valamint a nagyszámú angol memoir-irodalom kitűnő ismerőjének bizonyul. Az előszó ismerteti Jones életének főbb állomásait, származását, családi életét, vagyoni helyzetét, kapcsolatát Marxszal és Engelsszel, valamint a többi chartista vezetővel, főleg O'Connorral és Harneyval. Irodalmi tevékenységét is méltatja, bár nem szabja meg — minthogy ez nem is Saville feladata — helyét az angol irodalomban. Megrázóak azok az oldalak, amelyek Jones börtönben töltqtt éveivel (1848—1850) foglalkoznak. A bevezetés — bár minden Jones-szal kapcsolatos részletkérdésre is kitér —- igyekszik szellemi fejlődése, politikai állásfoglalása leírásának megfelelő teret hagyni és ezeket a kérdéseket érdemük szerint tárgyalni. így megmutatja, hogyan válik a jó társaságbeli fiatal jogászból a chartista-mozgalom 1846-tól ismét felfelé ívelő szakaszának egyik legkiemelkedőbb vezetője. Majd az 50-es évek végén, de különösen a 60-as években hogyan válik a hanyatló ügy tévutakon — burzsoá szövetségen keresztül — járó védelmezőjévé. Savillenek jobban sikerül bemutatnia azt a fejlődést, amelyen keresztül megy Jones, míg polgárból chartista vezetővé válik ós amíg a politikai reformokat hirdető, de már az osztályellentéteket világosan látó forradalmi demokratából Marx és Engels hatására szocialista forradalmár lesz, mint a visszafejlődés útját — a burzsoáziával való szövetség hirdetőjét.'Helyesen utal a szerző Jones politikai állásfoglalásának változásainál Jones egyéni anyagi helyzetének változásaira is, de ugyanakkor nem elemzi elég mélyen az általános gazdasági helyzetet Nagy-Britanniában, amely végső soron J ones egyéni életét is befolyásolta. Ez a hiányosság viszont nem a szerző tájékozatlanságából fakad, hiszen éppen a chartista-mozgalom és Nagy-Britannia XIX. századi gazdasági és társadalmi fejlődésének közbevetett elemzései bizonyítják Saville általános szakmai és politikai-gazdaságtani felkészültségét. Inkább magyarázható avval a mértéktartással — amely időnként túlzásba megy át —, hogy a bevezetés főleg a Jones személye körüli kérdéseket tisztázza. Ezért válik az 1851—52-t követő évek leírása is túl aprólékossá, szétfolyóvá. E. Jones válogatott beszédei és írásai—az okmányok—igazán élvezetes és élményszerű olvasmány. Jones magávalragadó személyisége, az igaz ügy iránti lelkesedése, forradalmisága csap ki ezekből a lapokból. Az- okmányok első csoportja — amelyek Jones korai mozgalmi éveinek (1846—48) termékei — valamennyi ez időszakra vonatkozó lényeges megnyilatkozásait tartalmazza. Az első irat Jones első elvi chartista írása, 1846 májusából. Ebben a nyílt levelében Jones kifejti, hogy azért hisz a nép chartában, azért kíván a chartisták képviselője lenni, mert olyan kormányt akar, olyan alsóházat, amely nem egy pártot, hanem az egész népet kéviseli s chartista »testvéreihez« úgy szól, mint az osztály törvényhozás, az elpuhult despotizmus és a korrupt egyház megnemalkuvó ellensége (85—86. 1.). Ugyanezen év végén és 1847 elején — éppen úgy, mint a későbbi években is — már felemeli hangját más elnyomott népekórt, az angol, a francia, a német, a lengyel nép testvériségéért (lásd a német és francia emigránsok haladó szervezeteiben, a krakkói felkelés- évfordulóján tartott emlékünnepeken elmondott beszédeit 86. ., 92. ., 94. . 1.). Fontos elméleti kérdéseket vet fel — később ezéket az 1851-es érett chartista-programban kidolgozottabban látjuk viszont — Jones 1847-es első választási beszéde Halifaxben. Itt a charta hat pontján túlmenően többek között követeli az állam és egyház szétválasztását, a halálbüntetés eltörlését, az egyenes adózás bevezetését (95—97. 1.). Közli a szerző Jonesnak azt a beszédét is, amelyet letartóztatása, kétévés börtönélete követett és amelyben sürgeti a nép szervezkedését. Szervezettség ós elszántság kell, s akkor majd a száműzetésben le.vő ír forradalmárral, J. Mitchellel és a chartista John Frosttal Sir George Grey (Ausztrália és Ujzóland kormányzója) és Lord John Russell (a miniszterelnök) helyet fog cserélni (105. 1.). • Az okmányok másodk csoportja Jones tevékenységének 1850-től 1860-ig terjedő időszakára vet fényt. E gyűjteményen belül hat nagyobb témakör (és egy kisebb) köré csoportosítja a szerző Jones írásait, beszédeit. Ez írások a chartista-mozgalom szervezetével, szervezésével, a chartizmus szociális (társadalmi) programjával, a napi politikával, a szakszervezetekkel kapcsolatos kérdésekkel, nemzetközi és a nemzetköziség kérdéseivel, a vallás és egyház közötti összefüggés kérdéseivel foglalkoznak. Az a tény is, hogy J ones annyira alaposan elemzi a chartista-mozgalom szervezeti felépítését, sürgeti a szervezettséget, éppen a hatafom megnyerése érdekében — indokolja Marxnak és Engelsnek Jonesba vetett bizalmát. Engels 1852. március 18-án Marxhoz írott levelében azt mondja, hogy a chartista mozgalom teljesen dezorganizált és kevés hasznavehető