Századok – 1954

Szemle - Macek; Josef: Ktož jsú Boži bojovnici; Tábor v husitském revolučnim hnuti; Husité na Baltu a ve Velkopolsku; Zdeněk Nejedly a husitstvi (Ism.: Gogolák Lajos) 695

SZEMLE. 701 -ugyanekkor a lengyelországi németségből is igenis sokan csatlakoztak hozzá —- ez viszont ismét e cseh népi-nemzeti mozgalom egyetemes emberi, társadalmi jelentőségére figyelmeztet. Josef Maeek részletesen elemzi a husziták és a lengyelek, litvánok, balti népek huszita kapcsolatait, a huszitizmus ébresztő szerepét a lengyelek között, a cseh nyelv és irodalom kedvező hatását a lengyel nyelvre és irodalomra. S e nemzetközi kapcsolatok elemzése mindjárt felfakaszt bennünk egy — úgy véljük — európai, legalább is középeurópai igényt és kivánságot. Az elmúlt évek során láthattuk örömmel, hogy újabb történetírásunk mily gonddal és figyelemmel fordult a magyar-huszita vonatkozások pozitív kutatása és értékelése felé. A cseh és szlovák történetírás pedig nyilván tovább folytatja majd, tovább gazdagítja az így megkezdett munkát, amelynek az idézett művek is szép tanúságai. Azonban a huszitizmus mai értékelésének európai, középeurópai szempontból vannak még szép és nagy feladatai! A nemzeti ellentéteket hangoztató, a huszitizmus »nemzeti« jellegét más népekkel szemben kiélező burzsoánacionalista történetírás (Palacky rosszul értett örökségeként) szüntelenül a németcseh ellentétet hangoztatta. Igaz! mennyit is kellett ezer éven át a cseh népnek ós államának a német imperialista hódítás különböző formáitól szenvednie. . . Az imperialista-német kérdés tehát máig is égető problémája a cseh nép történetének, a cseh társadalomnak. Ám ugyanekkor van egy másik németség is, amely felé Husz János mester is szeretettel fordult, szóban-írásban egyaránt ; igen, ott van a szászországi és lengyelországi német husziták dolga, és az utóbbiakról Josef Macek is szeretettel ír, éppen mert a huszitizmus, a táboritaság nemcsak népi-nemzeti, de egyetemes társadalmi mozgalom, társadalmi és emberi program is volt. (S itt gondoljunk csak a magyar huszitákra — alighanem a cseh történetírás is szívesen fogadna a Macekóhez hasonló, róluk szóló feldolgozást. . .) Herder humanizmusa, bármennyire is tisztában vagyunk északnémet-balti-kispolgári-pietista eredetével és vallásos feltételeivel, a mai békés, a mai másik németség emberi és történeti tudatának elemi része és továbbfejlesztve : programja is. Igaz, a német kérdés, a német imperializmus kérdése égető sebe a cseh népnek. Ám. Josef Macek e balti-lengyel könyvének utalásai eleye felvetik bennünk a kivánságot, a béko ügye érdekében igen aktuális kivánságot : bárha készíttetnék az előbbiekhez hasonló alapos, forrásokon épülő, csehekhez-németekhez és a többi középeurópai néphez szóló mű a cseh-német huszita kapcsolatokról, együttműködésről, melynek sokhelyt, Cseh- és Szászországban is gazdag emlékei vannak. Az ilyszerű munka feltétlenül jó ügyet szolgálna és gazdagítaná látókörünket, történeti ismereteinket is. Josef Macek könyveit kiegészíti Frantisek Kavka nagy és alapos eszmetörténeti műve a huszita forradalmi tradíció továbbéléséről végig a cseh történet századain. Tudatosan mondotttik : eszmetörténeti ez a könyv — ha tetszik : nevezhetjük a huszitizmusról szóló irodalom történetének is. Kézikönyv e mű, gazdag bibliográfiája nélkülözhetetlen kézikönyvévé avatja a cseh történeti és irodalmi tudományok művelőinek és híveinek. A szerző koronként sorra veszi : ki, miként és hogyan válaszolt a huszitizmus által felvetett társadalmi ós történeti kérdésekre ; végigvezet a cseh történetírás és irodalom egész területén, megvizsgálja az egyes korszakok társadalmát, bennök az egyes szerzők viszonyát az adott társadalomhoz és végignyomozza napjainkig a huszita gondolat és program iránti állásfoglalást, hogy végül is —- miként Josef Macek műveinél is láttuk ezt kifejtse a cseh kommunisták, Klement Got.twald ismert állásfoglalásának indokait és igazát. Külön figyelmet igényel a huszita társadalmi eszmény élete, hatóereje szempontjából Zdenék Nejedly történetírói és publicisztikai működése, amely azért is fontos a mai, fiatalabb nemzedékek előtt, mert hiszen Nejedly képviselte — éppen a burzsoá korszakban — töretlenül és hamisítatlanul a tiszta huszita szellemet, szemben akár Masaryk idealista, vallásos-protestáns, vagy Josef Pekar reakciós-ellenforradalmi álláspontjával, egyben ezek kortársaként. Josef Macek joggal szentelt külön tanulmányt Nejedly működésének, amely elejétől fogva a huszita lelkesedéssel és szeivedélyességgel táplálkozott és amely épp akkor indult el pályáján, mikor Palacky már meghaladottnak számított a burzsoázia előtt. Zdenék Nejedly huszita tanulmányai társadalmi-gazdasági vizsgálódásokból, kutatásokból indultak el, majd 1919 után a huszita korszak társadalmi kérdéseit egyre inkább marxista szempontból vizsgálta —úttörő ós példamutató e munkásságának jelentősége. Szemben Palacky vagy Masaryk etikai és vallási szempontjaival, Nejedly Húszban a forradalmárt látta, rámutatott Husz népi gyökereire, a néppel való közvetlen emberi kapcsolatára — mindezt elsősorban a cseh énekköltészet kapcsán, annak nevelő és forradalmasító ismertetése során. S ugyanekkor épp a marxista Nejedly elemzi azt is, hogy a huszita istentisztelet és éneklés, a népi ének mennyire demokratizálta a vallást, a papságot is. E kutatásai során Nejedly egészen azokra az eredményekre jutott, mint ahogy Marx és Engels vélekedtek Husz felől — Marx pl. a