Századok – 1954

Szemle - Macek; Josef: Ktož jsú Boži bojovnici; Tábor v husitském revolučnim hnuti; Husité na Baltu a ve Velkopolsku; Zdeněk Nejedly a husitstvi (Ism.: Gogolák Lajos) 695

696 SZEMLE íme, a huszita kor történetét is a cseh nemzeti fejlődés különböző fázisaiban másként és másként értelmezték s most a huszitizmus szocialista történetírói joggal érezhetik, hogy teljes világosságot derítettek reá s egyben sokkal közelebb is hozhatták népükhöz, mint különféle polgári elődeik. Hogyan? —- hiszen a cseh történeti irodalom külföldi ismerői eddig úgy tudták és úgy látták, hogy nemzedékről nemzedékre a legkülönbözőbb rangú és színvonalú írók és kutatók feldolgozták e nagy epocha összes részleteit ; hiszen a rendkívül gazdag cseh történeti irodalom, majd meg az egyes korszakok politikai publicisztikája széles rétegek közé elterjesztette a huszita történeti öntudatot. . . S ez a népszerűsítés, mely egyúttal a cseh népnek a Habsburg-uralom ellen vívott politikai és függetlenségi küzdelmeiből is táplálkozott, azért is volt oly jelentős és olyan korszakosan átalakító hatású, méretű, mert hiszen 1620 óta a cseh nép s a régi jogaiban mindinkább összezsugorított cseh államiság végül is Habsburg-, illetve ellenreformációs és feudális külső jegyeket hordozott magán s a fehérhegyi csatával látszólag megsemmisült a régi cseh múlthoz fűződő társadalmi ós történeti folytonossága : ugyanekkor viszont a huszita gondolat terjedése a nemzeti ós polgári fejlődés egyes fokain soká egyet jelentett a Monarchia elleni lázadással, egyet jelentett a fokozatos demokratizálódással. Ha tehát ismerjük a cseh történeti irodalom és tudomány bőségét 1938 végzetes esztendejéig, ha ugyanekkor tudjuk azt is, hogy a huszita gondolat (nem egyszer kispolgárivá, frazeológiai kellékké is silányulva bár) mennyire áthatotta a cseh köztudatot, joggal kell kérdeznünk : lehet-e még újat mondani arról a cseh nemzeti hagyományról, amely annyira átitatta' Csehországot, a cseh népet és amely — bármely polgári, kispolgári s vulgarizált formában is — szemben egyes más középeurópai népeknek akkori hagyománykultuszával (itt pl. az 1920-as évektől való magyar avagy lengyel »történeti tudatra« gondolunk elsősorban ) feltétlenül haladó jellegzetességeket hordozott eleve önmagában?.. Az előttünk fekvő néhány munka, melyekről a következőkben rövid ismertetést adunk, megmutatja, hogy igenis lehetséges és igenis szükséges volt e nagyszerű nemzeti hagyomány újjáélesztése, átértékelése s újra a cseh nép köztudatának középpontjába való állítása. Elsősorban is'e munkák módszeréről és az őket átható hivatásról kell itt szólanunk. Méltán illette a Csehszlovák Köztársaság államdíja Josef Macek-ot hatalmas munkásságáért és munkái módszeréért, ahogy szemléletesen és elevenen újra feldolgozta a huszita korszakot ós elmélyedt annak minden részletében — különben is, ha a huszitizmus új történeti irodalmáról beszélünk, akár egészében, akár részletekben, elsősorban is feltétlenül az ő nevét és munkásságát kell említenünk. A régibb és modernebb cseh történeti irodalom olvasói közelről-távolról ismerik azt a hatalmas okleveles anyagot s azt a rengéteg kiadványt, melyekkel a nemzeti újjáéledés kezdetétől fogva seregnyi kutató, író, történész, irodalomtörténész mindig más és más oldalról megvilágította s részleteiben feltárta a huszita kort. Többé-kevésbé azonban e művek és publikációk mégis csak elsősorban a szakkörökhöz szóltak s miként nálunk a hanyatló 1848—49-es függetlenségi párt is egyre műveletlenebb, vulgárisabb és közhelyszerűbb formában, publicisztikai ós orátori módon élt (vagy : élt vissza ) szabadságharcaink örökségével, úgy a cseh polgári politika is már-már csak frazeológiájában hangoztatta a nagy huszita múltat, azt kifosztván igazi lényegéből. Az előttünk fekvő művek olvastán távolból is feltétlenül megérezzük, hogy igenis szükség volt e könyvek népszerűsítő módszerére, amely azonban a legkomolyabb tudományossággal semmiképpen sem ellenkezik : szerzőjük (illetve : szerzőik) marxista szemlélete feltétlenül oly elemekre hívta fel a cseh olvasó figyelmét is, melyek soká, az adott társadalmi és politikai viszonyok miatt homályban maradtak. Altalánosságban máris emeljük ki a munkáknál szakszerű ós pontos tudományosságukat, biztos uralmukat a cseh múlt e legbonyolultabb korszakának összes részletein. A művek szerzője (illetve szerzői) nem érez semmiféle ellentétet a tudatosan vállalt és a százezrekhez szóló népszerűsítés és a szaktudományosság között. Irodalmi ós okleveles magyarázataik, jegyzeteik mintaszerűek. Ugyanekkor e könyvek olvashatóságát és népszerűségét feltétlenül elősegíti népszerű, közvetlen és közben mégis komoly, vulgarizálásba és frázisokba sohsem tévedő stílusuk. Egyformán használhatja e műveket a szakember és az ún. laikus olvasó, — messziről né?ve valósággal úgy érezzük, hogy az e könyveket olvasó cseh munkásember, értelmiségi, paraszt szinte kedvet kap a dús jegyzetanyag, irodalmi és könyvészeti utalás közepette a további olvasáshoz, tanulmányhoz. Önmagunk felé is szól mindjárt ez a felismerés : Josef Macek és a huszitizmus új, szocialista történetírói megtalálták annak módját és formáját, hogyan tegyék a múltat, a nemzeti hagyományt elevenné, élettel teljessé. Nemcsak azzal hatnak a mai cseh olvasóra, hogy bőven ós részletesen megindokolják, hogy a cseh kommunisták miért és miként igazi örökösei a huszitáknak, elsősorban a táboritáknak és Zdenék Nejedly, Klement Gottwald mikor ós miként tettek erről becsülettel hitet, szemben a.