Századok – 1954

Szemle - Az illegális Szabad Nép (Ism.: Galántai József) 678

SZEMLE. 679 Ezek azt hirdették, hogy a munkásosztálynak nem kell törődnie a függetlenségért és demokratikus átalakulásért folyó küzdelemmel, hanem annak hátatfordítva »egyenest a szocializmusért« kell harcolnia. Ezzel ugyajiazt a célt akarták elérni : a munkásosztály, a kommunista párt elszigetelését a függetlenségi és demokratikus mozgalomtól, amely vezetőjétől megfosztva elkerülhetetlenül a reakció martalékává válik. A Szabad Nép fellépett a párt egységét és politikai irányvonalát fenyegető frakciók álbaloldali politikája ellen. Szembe szegezte vele a népi demokratikus fejlődés perspektíváját : »A nemzeti demokratikus irányzat a német ólnyomással együtt annak belföldi támaszát, a reakciós körök uralmát is felszámolja és szabaddá teszi az utat a nemzet demokratikus fejlődésének, ami az új európai viszonyokban egyértelmű a szocializmus felé való viszonylag békés fejlődéssel.« (60—61. 1.) E politika elvi igazolására a Szabad Nép minden számában idézeteket hozott Lenin műveiből, melyek azt magyarázták, hogy a munkásosztálynak a demokratikus forradalom élére kell állnia (lásd 44—45, 62, 81. stb. lapok). Az illegális Szabad Nép a nemzeti erők antifasiszta háborúellenes összefogásának érdekében szállt síkra. A peyerista szociáldemokrata vezetéssel szemben a munkásegységért küzdött. A munkás-paraszt szövetséget hirdette és a még szélesebb antifasiszta nemzeti tömörülést. Ennek érdekében feltámasztotta a reakció által eltemetett függetlenségi és demokratikus hagyományokat. Az illegális párt-és sajtója szervezte az 1942. március 15-i nagy hazafias megmozdulást. Az illegális Szabad Nép alapjában helyes utat mutatott a magyarországi nemzetiségek egymáshoz való viszonyának bonyolult kérdésében is. A Szabad Nép 1942-es számain végighúzódó fő törekvés megmagyarázni a párttagoknak a párt politikai vonalát és megvédeni azt minden oldalról jövő támadásokkal szemben. így készíti fel az illegális kommunista sajtó a pártot a függetlenségért és demokrá• ciáért folyó harc vezetésére. A Szabad Nép nem jelentéktelen mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a felszabadulás után a kommunista párt megvalósította és megvalósítja nagy történelmi feladatát : a demokrácia útján a szocializmus felé vezeti az országot. Ma is rendkívül tanulságos az a mód, ahogyan a Szabad Nép egybekapcsolta a nagy nemzeti célokért folyó harcot a munkásosztály mindennapi gazdasági küzdelmével : »Minden jelentéktelennek látszó megmozdulás is — írja — hozzájárul a nemzeti erők megszervezéséhez, harcbalendítéséhez« (47. 1.). A lap számos munkáslevelet közölt, melyek beszámoltak a munkások és dolgozók helyzetéről, egyes üzemeken belüli harcukról. Ezek a levelek azt is mutatják, hogy a párt a dolgozók minden rétegére kiterjesztette a figyelmét. Éppen ezért nem lehet helyeselni, hogy a sajtó alá rendezés során a kiadványból néhány múnkáslevél indokolatlanul kimaradt. Gondolunk itt a »Jövőhiány a kesztyűs szakmában« (2. sz.), a »Fűszeresek vasárnapja« (3. sz.), »Az ezüst evőeszközt készítők sztrájkja«, »A kereskedelmi alkalmazottak élete« (4. sz.) c. levelekre. A függetlenségi mozgalom sikerein feldühödött fasiszta uralkodó klikk 1942 májusjúniusában irtóhadjáratot indított a mozgalom vezetője, az illegális kommunista párt ellen. A párt számos tagját letartóztatták, köztük két vezetőt, Schönherz Zoltánt és Rózsa Ferencet, a Szabad Nép szerkesztőjét. Mindkettőjüket meggyilkolták. A fasiszta reakciónak sikerült komoly veszteséget okoznia a pártnak, ami többek közt abban is megmutatkozott, hogy az illegális Szabad Nép megjeleüése lehetetlenné vált. A kommunista párt ú j j áalakulásával, 1944 szeptemberében ismét megjelent illegálisan a Szabad Nép. Ebben az időben a német és magyar fasiszták elleni fegyveres felkelés szervezése volt a feladat. Ezt a cél t szolgálták a Szabad Nép 1944-es számai is. »A nemzeti ellenállást aktív, fegyveres felszabadító harccá fokozni — írta —, ez ma a párt, a munkásosztály s a magyar nép legfőbb feladata « (115. 1.). Hazánk felszabadításában a munkásosztály, •a dolgozó nép nem játszott döntő szerepet. De ha nem is döntő mértékben, a magyar nép passzív ellenállásával és helyenként fegyveres harcával segítette a Szovjet Hadsereg dicsőséges, felszabadító harcait. És hogy ez így volt, abban nagy része van a Szabad Nép 1944-es illegális számainak is. Az illegális kommunista párt és sajtója a háború menetét nem tudta megváltoztatni, de előkészítette a talajt a felszabadulás utáni győzelmekhez. A kiadványhoz írt előszóban Horváth Márton az illegális Szabad Nép történelmi jelentőségét és az illegális párt háború alatti helyzetét, feladatait ismerteti tömören. Az előszó komoly segítséget, elvi útmutatást ad a Szabad Nép illegális számainak tanulmányozásához. De éppen ebből a szempontból hiányolni kell túlságos tömörségét és azt, hogy az 1944-es számokkal csak általánosan foglalkozik. A kiadványba felvették a párt néhány — az illegális Szabad Nép kiadásaival egyidőben készült — röpiratát is. Ezek elhelyezése azonban nem szerencsés. Zavarólag hat, hogy ezek a röpiratok a Szabad Nép számai közé vannak iktatva feltűnő elhatárolás nélkül. Helyesebb lett volna ezeket a röpiratokat függelékben közölni.