Századok – 1954
Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619
634 WALDEMAR SZECZINOWSKI Lovagrend levéltárát, Re val város levéltárát tartalmazza — kereken 200 tonna anyagot — Göttingenbe szállították át, »hogy a német Kelet-kutatás számára jobban hozzáférhető legyen«.64 Végül említsük még meg, hogy a nyugatnémet tartományok kultuszminiszterei már 1952 áprilisában kijelentették, hogy »különös gondot« fognak fordítani »az általános keleti probléma keretén belül a keleteurópai és mindenekelőtt a keletnémet kul túr javaknak az egyetemeken való ápolására és erre vonatkozólag tevékenységüket mindig összhangba fogják hozni egymással«.6 5 Ennek a figyelemreméltó tevékenységnek és gondoskodásnak ellenére, a növekvő erkölcsi és pénzügyi támogatás ellenére fokozódnak a követelések a keletkutatás további kiépítése és nagyobb támogatása érdekében. így pl. Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin egyetemeinek és főiskoláinak rektorai 1953 januárjában felírtak a kultuszminiszterekhez, hogy »új tanszékek létesítése és pénzügyi eszközök rendelkezésrebocsátása útján tegyék lehetővé a további kutatásokat ezen a területen«.6 6 A rektorok ezzel a felhívásukkal együtt haladnak a nyugatnémetországi neofasiszta Német Párttal (DP), amelynek már említett törvényjavaslatát »a német keleti területekre, Kelet-Európára, és Délkelet-Európára vonatkozó ismeretek előmozdításáról« a szövetségi gyűlés képviselői 1953. június 3-án elfogadták. Csupán a Németországi Kommunista Párt mutatott rá Strohbach képviselő felszólalása révén, hogy a javaslattevő párt a fennálló felszültséget és nézeteltéréseket »nem tárgyalások és kölcsönös megértés útján, hanem erőszakkal, tehát háborúval« akarja megoldani, és hogy ez a javaslat »ennek a kárhozatos koncepciónak egy része«.67 A német imperializmus új revans-háborúra készülődik. A hazafias német történészeknek tehát saját területükön arra kell törekedniök, hogy a második világháború maradjon az utolsó hibás lépés, melyet a német nép tett. Le kell leplezniök a nép félrevezetőit és romlásbavivőit. Nem lehet a keletkutatás területét tétlenül átengedni Nyugat-Németország nacionalista és nyíltan fasiszta történészeinek. Stern professzor mondta ezeknek a történészeknek a munkájáról : »Az össznémet és náci történetírás áltudományos elméleteivel nemcsak Bismarck újnémet agresszív nacionalizmusát, hanem a határvidéki németek dühödt szlávellenes nacionalizmusát és sovinizmusát is összekötötte, és ezt a marxistaellenes, proletárellenes, antiszemita, szlávellenes, szovjetellenes, bolsevistaellenes gyűlölettel egy mixtum compositummá, közveszélyes méreggé keverte össze. Mindezt azzal a célzattal tette, hogy a német ifjúságot ideológiailag megmérgezze és a német monopoltőke imperialista hódító-rétegeinek kritikátlan eszközévé tegye. Olyan cél ez, amelynek megvalósítása mindkét világháborúban, sajnos, igen jól sikerült. Ezt a mérget akarják megint, ezúttal azonban amerikai cimkével, a nyugatnémet ifjúságnak beadni, hogy azt »védekezéspszihológiailag« éretté tegyék a »harmadik menetre.«68 64 »Die Kultur«, Stuttgart, 1953. febr. 25; ; »Mannheimer Morgen«, Mannheim, 1953. ápr. 30. 65 »Deutseher Bundestag«, id. h. 13235. 1. 66 »Deutsohe Universitätszeitung«, 2. sz., Göttingen, 1953. jan. 26. 67 »Deutscher Bundestag«, id. h. 13224. 1. 68 Leo Stern: Gegenwartsaufgaben der dèutschen Geschichtsforschung. Berlin, 1952. 30. 1.
