Századok – 1954
Tanulmányok - Gosiorovský; Miloš: Az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés 593
AZ 1944. ÉVI SZLOVÁK NEMZETI. FELKELÉS 615 hadosztály) főképp különböző frontokon szerzett 'többéves harci tapasztalattal és mindenfajta nehéz fegyverzettel rendelkeztek. A szlovák felkelőknek ez hiányzott, mivel minden segítség mellett, amelyet a Szovjetunió a felkeléshez nyújtott, repülőgépeken képtelenség volt nehéz fegyvereket, tankokat, lövegeket stb. szállítani. így a szlovák felkelők hősies harca ellenére a hitlerista egységek, kihasználva többszörös számbeli túlerejüket, nehézfegyverzetbeli sokszoros fölényüket, fokozatosan hatalmukba kerítették a felszabadított területet. így esett el szeptember folyamán egész Turóc, Árva, a felső Vág völgye, a felső Nyitra vidéke, és a front egyre jobban közeledett a felkelés központjához, Besztercebányához, amely 1944. október 27-én esett el.' A szlovák felkelők reguláris frontharcai tehát két teljes hónapig tartottak, de Besztercebánya elestével sem ért véget a felkelés. A küzdelemből most megfutamodott a burzsoázia másik része is, mert — bár nem sikerült visszaélnie a szlovák nép hősies harcával — elég volt számára, hogy a felszabadulás közeledtével legalább a nemzeti szabadságharc résztvevőjének álarcát öltse magára. Azok az erők azonban, melyeknek segítségével a széles alapokon szervezett fegyveres mozgalom 1944. augusztus 29-én a szlovák nép összneinzeti felkelésébe nőtt át, tehát a főleg szovjet tisztek vezetésével harcoló partizánok, Besztercebánya eleste után sem tették le a fegyvert. Felhúzódtak a hegyekbe, magukkal ragadták a hadsereg jelentős részét is (katonákat és tiszteket), melyet a burzsoá vezetés elhagyott és így csakhamar egész Szlovákiában ismét fellobogtak a partizánháború kiolthatatlan lángjai. A felkelés leverése után a hegyekben az összes partizánegységeket összefogta a partizánmozgalom vezérkara, élén Oszmolovval, aki úgy szervezte újjá a partizáncsapatokat és brigádokat, hogy Szlovákia minden részében működhessen valamelyik partizáncsoport. Miután a felkelést a hegyekbe szorították, egész Szlovákiában kb. 40 partizánegység harcolt kb. 15 000 népi harcossal. A partizánháború, amely ebben az időben folyt, alapvetően különbözött az 1944. évi tavaszi és nyári partizánháborútól. Mindenekelőtt alaposan megnőtt a partizánegységek száma, továbbá növekedett harckészségük, minthogy a felkelés folyamán gazdag tapasztalatokra tettek szert a hitlerista megszállók elleni harcokban. Ezenkívül itt már semmiféle zavaró hatás nem volt a reakciós katonai vezetés részéről. Ezenkívül különösen intenzívvé vált a partizánok és a szovjet vezetés közötti kapcsolat. A Szovjetunió nem szűnt meg repülőgépeken fegyvert, élelmiszert, orvosságot, lábbelit és más hasznos felszerelést szállítani. A Szovjetunió sokra becsülte a szlovákiai partizán háborút. így például még 1944. december 26-án mondotta Moszkvában Visinszkij elvtárs, hogy »a szovjet kormány mindent elkövetett, ami lehetséges volt, és továbbra is segítséget fog nyújtani, mert a szlovák ellenállás továbbra is fontos szerepet tölt be.«3 8 Hála a Szovjetunió segítségének és hála annak a fáradhatatlan támogatásnak, amelyben úgyszólván az egész szlovák lakosság részesítette a partizánokat, és amelyet a SzlKP szervezett, a partizánegységek megsemmisíthették a hitleri megszállókat, azok utánpótlását, megzavarhatták a közlekedést az 38 Zdenek Fierlinger, i. m. II. k. 487. 1.
