Századok – 1954

Tanulmányok - Gosiorovský; Miloš: Az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés 593

AZ 1944. ÉVI SZLOVÁK NEMZETI. FELKELÉS 623 koronába került,1

4

Szlovákia gazdasági helyzete elképzelhetetlen mértékben megromlott. Mérhetetlenül nőttek az adók, rohamosan süllyedt a dolgozók reálbére. Minthogy a termelést mindenekelőtt a hadiszükségletek fedezésére állították át, több közszükségleti cikknek csökkent a termelése. A mezőgazdasági termelést ellenőrzés alá vonták. 1941. június 22-e után az egész szlovák nemzetgazdaság célja az volt, hogy teljes gőzzel és kizárólagosan a hitleri Németország hadiszükségleteinek kielégítésére dolgozzék. Az említett okok miatt még jobban nőtt az elégedetlenség a széles dolgozó tömegek körében és fokozódott a gyűlölet és az ellenállás a szlovák fasiszta rendszer háborús politikájával szemben. Ez a nemzeti szabadságmozgalom vezetőerejének, a SzlKP-nak lehetővé tette, hogy még sikeresebb szervező munkát végezzen az antifasiszta harc érdekében. így tehát az 1942-es év a nemzeti felszabadító harc terén Szlovákiában a partizáncsoportok kezdeti fejlődésének az éve, amelyben több csoport jött létre. Nyugat-Szlovákiában, a Kis-Kárpátokban alakult meg 1942 májusában a »Jánosik harci csoport«, amely vasútvonalak megrongálásával és a német fasisztáknak szánt gabona felgyújtásával kezdte meg tevékenységét. Közép-Szlovákiában a selmeci hegységben jött létre egy nagyobb partizáncsoport és vele egyidejűleg a Vihorlát hegységben alakult meg az első keletszlovákiai partizánegység. Hogy a párt ekkor mindenekelőtt a partizánmozgalom megszervezésére irányította munkáját, amelynek át kellett nőnie az egész nemzetet átfogó fegyveres felkelésbe, arról Siroky elvtárs 1942 első felében a börtönből küldött levele tanúskodik, amelyben ezt írta : »A nemzeti felszabadító harc naponta alkalmazandó (és nemcsak propagálandó) formái és módszerei (szabotázs, partizánháború) mellett (amelyekről világosan beszél a május 1-i felhívás és amely akcióprogram alapján kell aktivizálni az egységes Nemzeti Frontot) szem előtt kell tartanunk egy perspektivikus (belső) tervet, hogy ez a mozgalom és ez a harc a szlovák nemzeti jelkelésbe torkolljék. E felkelés mellett fog állni — a nemzeti felszabadító háborúval szövetkezve — a Vörös Hadsereg és a szövetségesek hadereje, hogy a középeurópai nemzetek felkelésével utolsó, halálos csapást mérjen a német imperializmusra.«15 A Szovjetunió belépése a háborúba, a londoni csehszlovák kormány elismerése a szovjet kormány által, valamint ezzel a két ténnyel összefüggő egyéb nemzetközi és hazai események következtében a SzlKP abban a törekvésében, hogy a harcosok egyre szélesebb frontját tudja szembeállítani a hitleri és a ludák-fasizmussal, egyre nagyobb sikereket érhetett el. Az 1942-es és 1943-as évek nemcsak a partizánmozgalom állandó növekedésének az évei (különösen Kelet-Szlovákiában és a Nyitra felső folyása mentén), hanem ekkor jöttek létre a politikai harc egységes szervezetei is. Ilyen szervezetekké váltak a városban és a falun egyre szaporodó nemzeti bizottságok. Jelentős sikereket ért el a SzlKP a hadseregben és főleg a fronton kifejtett antifasiszta munkájában is, amelynek eredményeképpen és a moszkvai Össz-szláv Bizottság munkája révén állandóan emelkedett a Vörös Hadsereg és a szovjet partizánok oldalára átálló szlovák katonák száma. Ezek a hősök azután a Vörös Hadsereg és a szovjet partizánok oldalán hősiesen harcoltak a 14

»Pred súdom národa« (dokumenty zo súdneho procesu s Tisom a spol.). (»A nem-zet ' ítélőszéke előtt«, dokumentumok Tisonak és társainak bírósági tárgyalásából) Bratislava, 1947. II. к., 223. 1. 16

Vitium Siroky: Za st'astné Slovensko v socialistickom Ceskoslovensku (Boldog: Szlovákiáért a szocialista Csehszlovákiában). 56. 1.