Századok – 1954

Tanulmányok - Gosiorovský; Miloš: Az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés 593

AZ 1944. ÉVI SZLOVÁK NEMZETI. FELKELÉS 599 Körmöcbányán és Zólyomban. Ezek a zendülések bizonyították, hogy a fasiszta rendszer tömegbázisa kezd szétesni. A Lengyelország elleni háború és ennek következményei, mint a közszükségleti cikkek árának addig soha nem tapasztalt emelkedése, egyes közszükségleti cikkek szabad árusítá'sának fokozatos korlátozása, a feketekereskedelem elharapódzása stb. — a tömegek antifasiszta hangulatának erősödését vonták maguk után. A szlovák népnek a SzlKP által szervezett antifasiszta harca hamarosan a fasiszta rendszer kormányzati válságára vezetett Szlovákiában. A Hlinkápárt akkori főtitkára kijelentette, hogy a szlovák fasiszták egyes csoportjai között dühöng a »rendszerért folytatott harc«. A harc okául leplezetlenül azt a tényt jelölte meg, hogy a nép nem akarja jószántából megvalósítani a fasiszta rendszer terveit és céljait, és ezért a tekintélyuralmi rendszert fokozni kell.' Ekkor majd csak egyszerűen parancsokat adnak ki, mégpedig a feleslegessé vált országgyűlés nélkül, mert — úgymond — a szlovákoknak, akiket hosszú ideig idegen diktatúra tartott féken, a legjobban a diktátori rendszer felel meg.1

1 A »rendszerért folytatott harc« olyan méreteket öltött, hogy magának Hitlernek kellett közbelépnie. 1940. július 20-án Salzburgba rendelte a szlovák fasiszta burzsoázia egyes csoportjainak képviselőit, ahol szorosan az ún. nemzeti szociaUzmus mintájára jelölte ki a fasizmus további útját Szlovákiában. A salzburgi értekezlettől kezdve a fasiszta fejlődést Szlovákiában elsősorban az jellemzi, hogy pontosan utánozták a kormányzás, a gazdasági, társadalmi és kulturális élet egyes területei megszervezésének összes hitlerista formáit, fokozták a politikai hajszát, mindinkább élesedett a faji üldözés, a német finánctőke még alaposabban ellenőrzés alá vonta a szlovák gazdasági életet és heves támadást intéztek a szlovák kultúra teljes felszámolása céljából. A szlovák fasiszta rendszer által Salzburg után végrehajtott összes intézkedéseknek az volt a céljuk, hogy a szlovák nép széles rétegeiből kitépje a demokratikus meggyőződés gyökereit, kiölje a testvéri cseh néppel való összetartozás érzését, megsemmisítse az összetartozás tudatát a többi szláv néppel, és ezáltal elérje, hogy a szlovák nép minél nagyobb tömegei'teljes mértékben a hitleri fasizmus felé orientálódjanak. Hogy a szlovák fasiszta rendszernek ez a gonosz terve nem sikerült, ebben a SzlKP-é a főérdem. A párt megszervezte a szlovák nép harcát a fasiszta rendszer Salzburg utáni összes intézkedései ellen. A párt erejét és befolyását főleg a handlovai bányászok hatalmas megmozdulása mutatta meg. A handlovai bányászok 1940. október 30-án, tehát éppen három hónappal Salzburg után, beszüntették a munkát és így tiltakoztak a handlovai szénmedence német tulajdonba való átadása ellen. A handlovai bányászok sztrájkja a szlovák nép antifasiszta, nemzeti felszabadító harca első szakaszának befejezése volt. A handlovai sztrájk, amelyet 1940 tavaszán és nyarán egész sor kisebb sztrájk előzött meg, szemléltető módon bizonyította, hogy sem a hitleristák ideiglenes győzelme Franciaország ellen 1940 nyarán, sem az ún. nemzeti szocializmus bevezetése Szlovákiában — hála a SzlKP erőfeszítéseinek — nem tudta megváltoztatni a szlovák népnek azt az eltökélt szándékát, hogy a fasizmus ellen küzdjön. 11

»Gárdista«, .1940. jan. 6.