Századok – 1954
Tanulmányok - Győrffy Sándor: Adalékok az antant hatalmak magyarországi politikájához (1919. január–március) 569
ADALÉKOK AZ ANTANT HATALMAK MAGYARORSZÁGI POLITIKÁJÁHOZ 589 s a legkisebb adminisztratív dologban is, amelyben intézkednie kellett, a francia udvariasságról szóló legendákat megsemmisítő modort tanúsított. Kizárólag csak leigázott országot láttak Magyarországban.«69 S végül hadd idézzük Garamit : »Hamarosan el is terjedt róla az a hír, hogy összeszűri a levet a szép asszonyaival és ragyogó estélyeivel buzgón intrikáló arisztokráciával és haute-finance-szal.«70 Ami magát a Vyx-jegyzéket illeti, a Neue Freie Presse — bár kicsit eltúlozva, de jellemzően — így ismerteti : »Súlyos válság Magyarországon : Hír az antant csapatok további terület megszállásáról. Budapest, március 20. Mint politikai körökben hírlik, a budapesti antantmisszió vezetője, Vyx ezredes, ma egy újabb jegyzéket nyújtott át a magyar kormánynak, amelyben közli, hogy az antant kénytelen további területeket megszállni Magyarországon. Francia, szerb, román és cseh-szlovák csapatok szállják meg Magyarország legnagyobb részét. Megszállatlanul csupán Budapest és közeli környéke marad. A megszállást azzal indokolják, hogy a magyar kormány gyengének bizonyult arra, hogy úrrá legyen a bolsevista mozgalom felett. (Die Besetzung wurde damit motiviert, dass sich die ungarische Regierung zu schwach gezeigt habe, der bolschewistischen Bewegung Herr zu werden.)«71 A jegyzékben lényegében a román—magyar demarkációs vonal nyugatratolásáról és a két hadsereg között semleges övezet megteremtéséről van szó. Eszerint magyar és erdélyi városok egész sora (Debrecen, Békéscsaba, Orosháza, Hódmezővásárhely, Szeged ; Arad, Nagyszalonta, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti) került volna amerikai-angol-francia megszállás alá. A jegyzék dokumentálta azt a tényt is, hogy az antant beleegyezett abba, hogy Erdélyt Romániához csatolják. A semleges övezet létesítése azt a célt szolgálta volna, hogy a francia csapatok megakadályozzanak minden súrlódást, minden csetepatét a román és a magyar burzsoá hadseregek között, hogy így az egész román hadsereget nyugodtan bevethessék, a magyar hadsereget pedig előkészíthessék a Szovjetukrajna elleni intervencióra. A jegyzék »nemcsak a tiszántúli részeken jelentett volna huszonötezer négyzetkilométert, hanem az egész Ruszinszkó elvesztését is. Ez is tizenötezer négyzetkilométert tett ki. De ezenkívül tele volt a jegyzék igen komoly megcsonkítási tervekkel. Mindenki tudta, hogy Ausztria megkapja Magyarország egy részét, azonfelül volt egy cseh— jugoszláv korridor terv, aminek szintén óriási valószínűsége volt, tekintettel arra, hogy a Németország testén átmenő lengyel korridor már ismert volt. Mindenki látta, hogy a követelések Magyarország végletekig való megcsonkítását jelentenék.«72 Ezekután nem csodálhatjuk, hogy a magyar burzsoá-szociáldemokrata kormány a jegyzékben külpolitikájának teljes csődjét volt kénytelen felismerni. A jegyzék átadásának körülményére jellemző N. Roosevelt kapitány Coolidge-hoz írt jelentése. Elmondja ez a jelentés, hogy Károlyi, Böhm és Berinkey nagy megdöbbenéssel olvasták de Lobit jegyzékét. Idézi Károlyi véleményét : »az ország és a nép soha nem tűrne ilyen akciókat«. Vyx erre cinikusan azt felelte, hogy »ami a közvéleményt illeti s hogy a nép tűr-e, vagy sem ilyen akciót, azt a kormány könnyen szabályozhatja, mindez az újságok-69 Szabó László : A bolsevizmus Magyarországon. Bpest, Athenaeum, 1919. 57. 1. 70 Garami Ernő : Forrongó Magyarország. 107. 1. 71 Neue Freie Presse, 1919. máre. 21. Morgenblatt. 72 Rákosi Mátyás felszólalása az utolsó szó jogán. A Rákosi-per. 403. 1.
