Századok – 1954
Tanulmányok - Győrffy Sándor: Adalékok az antant hatalmak magyarországi politikájához (1919. január–március) 569
584 GYÖRFFY SÁNDOR. galom többi híveinek a kedvét és'a bolsevik veszély jelenleg nemlétezőnek látszik.«5 * Gibson és Károlyi rossz jósoknak bizonyultak! Még ugyanazon a napon az illegalitásba ment Szamuely Tibor és Alpári Gyula vezetésével dolgozni kezdett a második, az illegális Központi Bizottság! * Az 1919. február 20—március 21. közötti időszak a magyar történelemben a »wilsonizmus« teljes csődjének az időszaka. A tömegek előtt a maga teljes meztelenségében lelepleződött a kormány és a szociáldemokrata párt »wilsonista« kül- és belpolitikája. A magyar dolgozók rádöbbentek, hogy becsapták őket, visszaéltek bizalmukkal és hiszékenységükkel. Békét ígértek — és a történelem leggyalázatosabb háborújába, a szovjetellenes intervencióba igyekeztek belevinni az országot. Nemzeti függetlenséget ígértek — és Magyarországot az amerikai-angol imperializmus vazallusává változtatták. Demokráciát ígértek — és brutális rendőrterrort vezettek be. Börtönbe zárták a munkásság és szegényparasztság legjobb képviselőit, lábbal tiporták a legelemibb szabadságjogokat. Földosztást ígértek — de Károlyi provokációs célzatú cirkuszi mutatványánál nem kapott többet a parasztság. A kormány külpolitikai csődje márciusra teljessé vált. »A nyugati orientáció, a Wilsonra felépített politika végleges hajótörést szenvedett«56 ismeri be Jászi Oszkár, »a helyzet tarthatatlanságának érzése napról-napra általánosabb lett... A wilsoni népszövetség, ragyogó ígérete, az igazságos béke, a népek önrendelkezési joga, a plebiszcitum egyszerre mint szappanbuborék pattant szét az egész magyar közvélemény lelkében. . . Nemcsak meghódítottaknak, letörteknek, kifosztottaknak, de ami tömeglélektanilag még sokkal rosszabb : becsapottaknak, rászedetteknek, megcsaltaknak éreztük magunkat !«5 7 Jászi a külpolitikai csőd okait abban keresi, hogy a magyar diplomaták nem tudtak »bánni« a nyugati imperialisták által küldött missziókkal : »Naiv politikusok voltunk, akik nem tudtuk, hogyan kell bánni a külföldi katonai és diplomáciai missziókkal. Azt hittük, hogy előzékeny udvarissággal, lojális őszinteséggel és a paktumok becsületes betartásával eleget tettünk kötelességeinknek, s nem tudtuk, hogy eme küldöttségek számos tagja egészen mást vár tőlünk : finom lakást, dús üzleteket, pezsgős lakomákat, sőt bájos, patrióta delnőket, akik hazájukért mindenre készek.«58 Persze »dús üzletekkel«, hazájukért »mindenre kész« »bájos patrióta delnőkkel« az imperialistáknál egyet-mást el lehetett érni, ezt Horthyék később megmutatták! Károlyiék mégis elsősorban azért voltak naiv politikusok, mert azt akarták elérni, hogy a szlovák, román, szerb munkásokat és parasz-65 P. R. Р. Р. С. XII. köt. 232. 1. ». . .there was no longer any fear of thé Bolsheviks. Karolyi himself. . . said that Boshevism was a thing of the past ; ... The drastic measures taken by the Hungarian authorities seem to have discouraged the other adherents of the movement, and the Bolshevik danger seems to be non-existent for the present. . .« * 56 Jászi Oszkár : Magyar kálvária, magvar feltámadás. Wien, Bécsi Magyar-Kiadó, 1920. 97. 1. 57 Uo. 62. 1. 58 Uo. 48. 1.
