Századok – 1954
Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547
a paKasztsái; helyzete lis mozgalmai (1780- 1787) 561 gén felépített házának árát, ottmaradt jószágainak, ingóságainak értékét akarta megkapni. Hiába írta alá hatvan helységbeli a kérvényt. A panaszbeadványok eljutottak a királyhoz : II. József éppen Belgiumban tartózkodott és Bruxelles-ből rendeli el az ügy alapos kivizsgálását. De a földesúr a megyének, a megye a helytartótanácsnak, ez a kancelláriának bebizonyította, hogy haszontalan felforgató emberről van szó, akit egyébként házáért 2 frt. 16 krajcárral kifizettek, s helyette már más »adózásra alkalmas« telepes jött. Nagy Mihály csak szülőfalujába, a Borsod megyei Palkonyára térhetett vissza. A parasztokkal szembeni eljárásra jellemző Lév a mezőváros esete is. Ennek birtokosa a hatalmas Eszterházy család tágja. TJrbëri panaszok indítják el a mozgalmat, melyben szokatlan erőt mutat a régi parasztvármegye emlékét őrző mezőváros, élén hadnagyával és tizedeseivel. Régi szerződésüket a herceg felbontotta és magas évi cenzust vetett a város lakóira. Mikor ezek keményen ellenálltak, a feltételeken ugyan enyhített (a 3 forintos cenzust 1 forint 45 krajcárra szállította le), de tisztjeivel iratta alá a szerződést, saját •aláírását megtagadta. Nem csoda, hogy a város elöljárói éltek a gyanúperrel, s minden szolgáltatást megtagadtak addig, míg az aláírást meg nem kapják. A herceg szép szóval — fenyegetéssel mindent megpróbált. Főként azzal kísérletezett, hogy a rebellis magisztrátust leváltassa és »megbízható« embereket ültessen a helyükbe. A 80-as évek elején a mozgalom vezetőit, akiknek »testükön-lelkükön kívül mások nem volt« megbotozták, kocsira rakták és kitették Léváról. A mozgalom azonban új vezetőkre talált, a város »új izetlenségekre vetemedett«. Miután a kivetett cenzus behajthatatlannak bizonyult, Eszterházy elérte, hogy 1787 nyarán katonaság szállta meg a város tereit, őrizte a harangot, hogy félre ne verhessék, behatolva a hangadó emberek házaiba, azokat lefogta. A megszállás két hétig tartott, s nemcsak hogy sok szenvedést okozott a lakosságnak, de emberélet is áldozatul esett. Ürményi királyi biztos elégedetten számol be arról, hogy a katonai megszállás az egyetlen orvosság ilyen nyugtalanságok megfékezésére, de néhány hét múlva mégis kellemetlen afférnak nevezi a lévai kegyetlenkedést — kellemetlen, mert nem • vezetett eredményre és a város még most sem fizet. Ez csak akkor következett be, amikor királyi határozat rendelte el, hogy Eszterházy írja alá a szerződést, s az így valóban szerződés legyen. Viszont a határozat — bár közvetve elismerte, hogy a város követelése jogos volt — mégis kemény büntetést szabott ki a vezetőkre. A város volt hadnagyát mindkét arcán bélyegezzék meg, s aztán vigyék életfogytiglan hajóhúzásra. A volt esküdt-tizedeseket botbüntetésre és megszégyenítő kényszermunkára ítélték. Egy hónappal később a királyi »kegyelem« a szerencsétlen hadnagy büntetését 3 évi munkára változtatta, azonban úgy, hogy először a súlyosabb ítéletet kellett előtte kihirdetni s csak azután közölni az enyhítést. Az Almássyaké Török szent miklós mező város, melyben szintén évekig folyik a parasztság harca a birtokosok ellen. A város lakossága ezt a harcot nem egységesen vívja — szembeszökő a bíró, az esküdtek, általában a tehetősek ellentéte a szegénységgel. A panaszok alapja a szokásos visszaélés : Almássy Pál udvari tanácsos, bízva rangjában-tekintélyében, az úrbérrendezést követő reguláció során három nagy földtábla elfoglalásával sok paraszt telkét elvette, nem fizette ki, s a kártalanítás elől elzárkozott. A lakosság többsége erre szolgálatmegtagadással felelt. »A szegénységen úgy elhatalmasodott az engedetlenség«, hogy a robotkaszálást sürgető bírónak, esküdteknek »a nyakokba akarták akasztani a kaszát«. Minthogy az ügy nem rendeződött, két vezetőjük, 5 Századok
