Századok – 1954

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547

A PAKASZTsÁi; HELYZETE lis MOZGALMAI (1780- 1787) 557 sítést nyert II. Józsefnek a helytartótanács elnökéhez. Nickyhez intézett iratában. Ugyanaz a császár, kinek nevével a román parasztok harcba indultak. ebben az iratban »örjöngők«-nek nevezi őket és a görögkeleti klérus kötelességévé teszi, hogy a felkelőket a »köteles nyugalomba« visszavezesse. József л magas klérusban nem is csalódott, de a parasztokkal szorosan együttélő, származásával, helyzetével ahhoz kapcsolt alsópapságra nem számíthatott. A kormányzó és a püspök leszerelési akcióját a katonai hatóságok egyelőre nem támogatták. -A főparancsnokság nem ismerte Bécs álláspontját. Még Пет látta, mennyiben tekinti az udvar hasznosnak a sok nehézséget okozó nemesség megfélemlítését^ esetleges kiirtását. Preiss tábornok megtiltotta a nemesi felkelések megszervezését, ami azonban a nemességet öntevékenységében nem gátolta : a felkelés területe körül fekvő megyék nemessége egészen a Felvidékig fegyverbe öltözött és felkészült a védekezésre. Ellentámadásra ugyan nem gondolt, de így is magára vonta az uralkodó haragját. 1785. január 1 -én József kijelentig hogy minden insurrectio az ő tilalma ellenére történt és azt különösen azért helyteleníti, mert éppen a legnyugodtabb magatartású jobbágyi lakosságot károsította meg. Kötelezi a nemességet megyénként, hogy a parasztságnak terményben, fuvarban felmerülő terheit a házikasszából térítse meg, s a királynak a nyugtákat küldjék eb A főparancsnokság a parasztfelkelést,"mely katonai alakulatokat eleve nem támadott meg, nem kívánta letörni. De tapasztalva a nemesség fegyverkezését, megijedt, annál inkább, mert ezzel kapcsolatban vagy ettől függetlenül magyar és székely huszárok is felléptek a nemesség védelmében, a felkelők ellen. Ez tette indokolttá a krakkói tárgyalást, melynek eredményeit megsemmisítette az, hogy a polgári hatóság, a kormányzóság sérelmezte a katonai hatóságok önálló eljárását, s a maga részéről Molnár Jánost, a híres román szemorvost kérte fel a tájékozódásra. Molnár november 16-án Brád környé-. kén találkozott Crisannal. Itt meghallgatta a parasztság sérelmeit, előadásukat a földesurak, a bérlők, az állami uradalmak tisztjeinek visszaéléseiről. Ekkor is, majd Schultz alezredes újabb, ezúttal Topánfalván november 21-én lefolytatott tárgyalásában is világosan kifejeződött, hogy a román parasztság, csak a császárban bízik, attól várja sorsa megjavítását. Ez a naiv hit, melyet a katonai és polgári hatóság felé hangoztattak, annál szánandóbb, mert november 15-ről kelt az a császári leirat , mely a felkelés sorsát megpecsételte. November 23-án meg is érkezett Szebenbe József külön-futárja, s e naptól kezdve a két egymással torzsalkodó főhatóság a legerélyesebb eljárásra volt kötelezve. A gépezet megindult. Körrendeletek és felhívások igyekeznek a parasztságot a mozgalomtól visszatartani, sőt jutalmak ígéretével a vezetők elfogását elérni. A püspök megmozgatta az espereseket, s mindenütt kihirdették a nép előtt, hogy Horia és társai isten, a császár és az egyház törvényeivel helyezkednek, szembe. Az alsópapság azonban többségében megmaradt a felkelők mellett, kik újabb támadást készítettek elő a bányavárosok ellen. November 20-ról keltezve befutott a császár második rendelete. Ebben kedvelt hívét, Jankovics grófot, aki a Temesvidék rendezésében is érdemeket .szerzett, bízta meg királyi biztosi minőségben a felkelés felgöngyölítésével, s mellé rendelte társbiztosként Papilla tábornokot. Preiss tábornok leváltásával, gróf Fábris Domonkos lett az új katonai főparancsnok. A császár Jankovicsot a különböző hatóságok fölé helyezte, elrendelte a nyugalom helyreállítását, s ehhez rendelkezésre bocsátotta a feudális állam •erőszakszervezetét, a császári katonaságot. Megtiltotta a nemességnek az